Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-22 / 25. szám
VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. junius 22. 25. sz. ,<>«• N Társadalmi és közgazdasági hetilap. A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJAIT''' 511X12* Vv-*MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. \ Szerkesztőség és Kiadóhivatal: W^Isz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Egész évre — — N /— — — — — — 8 kor Fél „ — — — — — — — — — 4, Negyed „ — — — — — — 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Mint, a hogy a múlt heti számunkban s e heti számunkban is regisztráljuk, végre megoldatott a mátészalkai tűzoltói intézmény kérdése. Ugyanis az Almer Béla és a Weisz László képviselő testületi tagok működését siker koronázta, s mint a poraiból feltámadott „Phönix“ ismét megalakult a „Mátészalkai önkéntes tűzoltó egylet“. Megállapítván első sorban is azt, hogy az ujonan alakult egylet tagjai sorában kevés kivétellel a régi derék tűzoltóinkra ismerünk, lelkesen üdvözöljük őket, kívánván működésükhöz Isten segedelmét, ha a vész tüzvonalba állítja őket. Nem mulaszthatjuk el azonban, hogy emlékezetbe ne idézzük e tárgyban irt, cikkeinket, hogy reá mutathassunk arra, miszerint e megalakulással még csupán a kezdet-kezdeténél vagyunk. Annak idején mi nem a megfelelő legénység hiányában láttuk az okát annak, hogy a volt Ö. T. egylet megszűnt létezni, hanem más körülményekben, melyekre a- lább térünk rá. Ezt bizonyítja az is, hogy az első hivó szóra azonnal és lelkesedéssel álltak be tagokul a régi kipróbált gárda vitézei. A legnagyobb akadályát a sikeres működésnek mi még mindég a lakosság túlnyomó részénél tapasztalható nemtörődömségben látjuk. Ebből a nemtörődömségből következik aztán a többi akadály, első sorban az, hogy vész idején a lakosság az oltásban teljesen magára hagyja a tűzoltóságot, azt hívén, hogy ezek kötelességet, nem pedig emberbaráti cselekedeteket teljesítenek. Már pedig a tömeg segítsége nélkül a maroknyi sereg nem tudhat sikeresen működni, bármily fegyelmezett s rátermett legyen is. De még ennél is nagyobb akadálya a sikeres működésének az anyagi erő hiánya, ugyanis magának az egyletnek vagyona nincs, s a befolyó tagsági dijakból oly csekély jövedelem kerül ki, mely még a szükséges javításokra sem elégséges. Pedig itt már nemcsak a meglévő felszerelés javítása vált szükségessé, hanem elodázha- tatlanul szükséges uj fecskendők, kocsik, létrák, tömlők stb. beszerzése, legalább 2 fizetett tűzoltó felvétele és még ki tudja mi minden. Mind ez pedig sok pénzt, az-az jelentékeny és állandó bevételt igényel. Már pedig annyit mint a mennyire szükség lenne társadalmi utón itt sajnos beszerezni lehetetlen, épen a lakosság zömének jobb érzése t lelkesedésének hiánya miatt. Jogosan adunk tehát ismételten amaz aggodalmunknak kifejezést, hogy az uj Ö. T. egylet megalakításával nincs megoldva a tűzoltóság kérdése. Ne hogy bár ki is félre magyarázza aggodalmunkat, mi nemhogy ellene lennénk az Ö. T. egylet megalakításának, sőt annak őszintén örvendünk s mi is erőnkhöz mérten rajta leszünk, hogy az egylet hivatásának minél tökéletesebben megfeleljen. Mi az itteni viszonyokból következtetve tartanánk helyesebbnek köteles tűzoltóságot alakítani, hogy a mint a mentés és oltásban kivétel nélkül mindenki egyenlően részesül vész idején ép úgy lenne kötelező mindenkire nézve a tűzoltóság fenntartásához való hozzájárulás. Az előbb említett első akadály elhárítása lehetetlen, igy arra vonatkozólag javaslatot sem adhatunk, legfeljebb hasznunkra fordíthatjuk azt a tudatot, hogy vész idején a tűzoltóság hathatós segítséget nem igen fog kapni a lakosságtól, úgy kell tehát kiképeznie önmagát, hogy szükség esetén önmaga is képes legyen a vészszel sikeresen szembe szállni. Vegyük a másik akadályt az anyagi erő hiányát. Hogy a tűzoltó egylet sikeres működését biztosíthassuk, mindenek előtt számolni kell azzal, hogy a jelenlegi felszerelés feltétlenül ki egészítendő és kijavítandó, s mert erre pénze az egyletnek nincs, propnáljuk, hogy az egylet intézősége első sorban is készítsen kimutatást a szükséges beszerzésekről és javításokról s forduljon a községhez azon kérelemmel, hogy a szükséges befektetést haladéktalanul eszközölje, s az erre a célra szükséges összeg fedezéséről pót költségvetés keretében még ez évben gondoskodjon. Természetes, hogy ez által ismét a pótadóban állana be növekedés, azonban ezt az újabb terhet igazságosan ki lehetne vetni oly módon, hogy a ki az Ö. T. egyletben működő tag az e célra kivetendő póGdó fizetése alól mentesül. Nem kell tehát hinnünk, hogy az Ö. T. egylet létesítésével kötelességünknek e- leget tettünk, s hogy ezután nyugodtan pipázhatunk az asztag tövében, mert hisz’ a tűzoltóság arra való, hogy ha tűz üt ki, hát oltson, hanem minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy tűzoltóságunkat oda fejleszszük, mely nem merül ki abban a tényben, hogy évente egyszer Szent István királykor nép-ünnepet is tud rendezni, de a melyik annak a célnak, mely hivatása a mai kor igényei szerint meg is tud felelni. Adja Isten, hogy ez igy legyen. Azoknak peiig a kik ennek rnegva lósitásában közreműködnek mindannyiunk nevében hálás köszönetét mondunk. Kiállítók figyelmébe. A kiállítás igazgatósága, Szatmár-várnregye gazdái és iparosainak még hónapokkal ezelőtt több mint tízezer példányban küldötte szét a jubiláns kiállításra vonatkozó tájékoztatót, valamint a megfelelő bejelentési iveket, mégis igen sokam különösen gazdáink közül, még mindig nincsenek kellőleg tájékozva, hogy mit, mimódon és menynyit lehet kiállítani. A felelet pedig erre a lehető legegyszerűbb: ki lehet állítani minden, a gazdaság és ipar körébe tartozó terméket, illetve cikket. Részt vehet a kiállításon: Szatmárvármegye és Szatmárnémeti törvh. joggal felruházott szab. kir. város közönsége mindennemű gazdasági-, kézi-, gyári-, háziipari és bányatermékekkel, állat- tenyésztésével, gyógyvizével és amatőr-munkákkal felöleli tehát a mezőgazdaság, állattenyésztés,
