Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-05-25 / 21. szám

2. oldal.

telyezik a jó ízlést s a kevés akaraterővel belátással kiró nőket hasonló balgaságokra késztetik, hanem ehez, hogy ízlésüket, belátásukat akaraterejüket kifejlesszük, erősítsük; szivünket, lelkünket nemesítsük, hogy a divat hóbortjainak, a kor megvesztegetett jelszavainak ellent tudjanak állani s legyen jó Ízlésük s akaraterejük nem követni, utánozni, majmolni mindent csak azért, mert — divat! S főleg ezért neveljük őket, hogy a családi, társadalmi közjóiét s boldogság építésében hasznos tényezőként szerepeljenek

Mert lehet-e ilyen félszeg s tartalmatlan nőkre komoly társadalmi munkát, családot, gyermekek nevelését bízni? Tapasztalat bizonyítja, hogy egyáltalán nem, sőt maguk is következetesen kerülik a komoly munkát s csak a jó Ízlést rontják. ,

Tehát pusztán jellemző, az élet ko- 1 moly oldalát felfogni tudó, vallásos kedélyű nők képzése a feladatunk, kikre a jövő nemzedéket, társadalmi életünk számtalan munkakörét teljes megnyugvással bírhatjuk.

Ámde a nő képzés sikeres megoldása előtt nagy nehézségek állanak. A lefolyt idők, hosszú századok tévedéseit, mulasztásait kell helyre hoznunk és pedig gyors egymásutánban, hogy a mai kor követelményeinek megfelelhessünk. Mindenfelől hangzik a panasz, hogy leányiskoláink, nő- nevelő intézetünk alig van. A meglevők túlzsúfoltak.

S e panasz erősen figyelmeztet bennünket, hogy különösen ref. szellemű nő képzés tekintetében még sok munka vár reánk. Nagy baj, hogy a társadalom oly későn látta be a nő képzés fontosságát. Hiába hirdette Jézus az emberi lelkeknek egyenlő végtelen érzékét, a letűnt századok

VESZTESÉG.

Mikor fönnt az égben Szivet osztogattak,

Én is odamentem,

Hát nekem is adtak,

Egyet mégis adtak,

Lelkemre kötötték,

Jól vigyázzak rája,

Éltem boldogsága Ebbe van bezárva,

Hej, ebbe van zárva.

Gondját is viseltem,

Szépen el is tettem,

Mígnem egy kis lánynyal Meg nem ismerkedtem;

Hej megismerkedtem.

Nem tudom, mi történt,

Csakhogy észrevettem,

Hogy a kapót szivet Bezzeg elvesztettem,

Bizony elvesztettem.

Keresem azóta,

Folyton, de hiába.

Elveszett, odalett Éltem boldogsága,

Hej, a boldogsága.

Ga’.im Bérli.

_ HA ész;alka ÉS VIDÉKE.

köz-szelleme és köztudata a nőt gyámkodás alá helyezte s minden társadalmi munkása alkalmatlannak hirdette. A nevelés, a képzés csak a férfiakra szólott s a társadalom haladásának irányítását csak a férfiakra bízta s ebből a nőket teljesen kizárta.

Nagy baj, hogy még ma sem látják általánosan a nő óriási sociális jelentőségét. Nagy baj, hogy bedugják füleiket az emberek a mindenfelől hangzó panasz e- lőtt s mint a múltban, úgy a jelenben is gomba módra szaporodnak a fiúiskolák, mindegy ha mindjárt tengődnek is azok, mert hiszen a kultúra, kiképzés csak a férfiak számára való, de hogy mi lesz különösen a közép s alsó osztály lányaival, ezekkel már kevésbbé törődünk, holott nem egy tapasztalat igazolja, hogy a békés családi életet, a házastársak kölcsönös megértését már az a körülmény is képes megzavarni s tönkre tenni, hogy a szellemileg kevésbbé képzett nő nem képes felemelkedni férjéhez, nem képes őt megérteni, köztük hiányozván a boldog házassághoz okvetlen szükséges lelki s értelmi harmónia, a nő csakugyan a tűrhetetlen gyámság, a régi kor alárendeltségei állapotára jut, ha ugyan a házastársi viszony teljes felbomlása nem következik be. Értsük meg tehát legalább mi a nő képzés véghetetien fontosságát, a nő sociális értékét s jelentőségét s a nő képzés ügyét karoljuk fel ennek fontosságához képest épen akkor, a mikor Mátészalkáról kiindulólag a kor követelményeit megsértő s méltányló nők és férfiak egy internatussal egybekötött országos nő nevelő intézet megalkotásán í fáradoznak.

Ne késsünk erkölcsi s anyagi támogatásunkban részesíteni őket, hogy töA férj becsületéért.

Irta: Jules.

— Ugy-e asszonyom az az annyira elcsépelt mód most — szépen bár - de bevált, hangzott gúnyosan és keserűen Lonczy István ajkáról.

— Na az igaz gyönyörű kis eset. A férj gyanakszik s tudtára adja hát szeretett és becsületes feleségének, hogy elutazik, mégpedig sürgősen. így talán gondolja a férj felfedezheti azt az okot, amiért ismerősei oly furcsán mosolyognak rá, ha vele találkoznak. A férj el is megy, de természetesen csak a legközelebbi állomásig, azután visz- sza jön, hogy itthoi láthassa szeretett és becsületes feleségét ■— legjobb barátja karjaiban, a legbizalmasabb helyzetben. — Mit gondol, mit érdemel Ön most asszonyom ? Itt megállt a barna, sápadt arcú férfi, s mire idegesen simította vissza homlokáról a kuszában leom'ió fekete haját s ha- rapdálta rövidre nyírt fék.te bajuszától árnyékolt vértelen ajakát, megvetően nézte a puha selyem zsölyében összegörnyedt zokogó bűnös asszonyt.

— Ugyan mit sir? szólott I.onczy idegesen. Ezzel már úgysem használ semmit. Vissza nem tadja sírni az én rongyokra tépett férli becsületem . . megcsalt közönségesen, megrontotta az életem s me8gyalázta az én féltve őrzött becsületem . .

Ó i csak ne lennének a gyerekek, brutális, köziül 1. május 25.

rekvéseiket kívánt siker és áldás kisérje. Kelt Györtelek, 1911. május hó 17.

Juhász László

ref. lelkész.

Közigazgatás.

VÁRMEGYEI 1 %-OS UJ PÓTADÓ.

Múlt számunkban közöltük, hogy a vármegye az ingatlan forgalmi 1 %-os pótadót megszavazta. E tárgyban a „Nagykároly és érmellék“ cirhü lap az egész megyét közelről érdeklő cikket hoz, melyet az ügy érdekeiben jónak látunk egész terjedelmében közölni.

A vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 11-én egy végeredményében és hatásaiban szinte kiszámíthatatlan nagyfontosságu határozatot hozott akkor, amikor Nemestóthi Szabó Antal és társainak indítványát nagy helyesléssel magáévá tette.

Nemestóthi Szabó Antal és társai ugyanis indítványt, nemkülönben tervezetet nyújtottak be, mely szerint a vármegyei ingatlan birtokok 1 % forgalmi pótadóval terheltessenek meg s az igy befolyó összeg elsősorban közutak, majd vicinálisok felsegitésére fordittassék.

Az inditvány ha a kormányhatóság jóváhagyja, sok eddig — épen fedezet hiánya miatt elhanyagolt — sürgős kérdést oldhatna meg sikeresen. A befolyó jelentékeny összeg a ma már meglevő alapokkal kibővítve valóságos kulturmissziot lesz hivatva teljesíteni vármegyénkben. Mindenesetre a fentebb vázolt célok bizonyos fokig közérdekűek ugyan, de részünkről mégsem tartjuk helyesnek, hogy a befolyó összeg kizárólag csak közutak és vicinálisok segélyezésére fordittassék.

Legtöbb esetben ugyanis a közutak, vicinálisok felépítése nem az egész megye, hanem egy bizonyos vidéki igényeit tartja szem előtt: Nem méltányos dolog tehát, hogy akkor, amikor az e- gész vármegye adózik bizonyos célra, csak egy- egy vidék érdekének kielégítését tartsuk szem e- lött. — Mindenesetre helyes dolog, hogy ilyen kívánságok kielégítésére is vállalkozunk, azonban

zönséges paraszt lettem volna. Megöltem volna ... saját kezemmel . . . tört fel szaggatottan a férfi kebléből.

— Mert tudja meg az volt első elhatározásom, hogy megölöm, de izzó agyam bosszúvágyát lehütötte, odafurakodott szép két kis gyermekünk, szelíd angyalarcocskája . . . Loncy egészen elérzékenyedett, de rövidesen erőt vett magán s hidegen folytatta.- Én ezeket az ártatlan angyalokat szerencsétlenné tegyem, hogy egész életük meg legyen mérgezve, hogy mindenki arcukba vághassa, hogy apja gyilkos volt, aki megölte feleségét . . . Hogy miért ? az akkor már mellékes lenne az emberek előtt. Azt nem igen mondanák, hogy a szeretője karjába ölte meg hu nejét . . . Hahaha ... Ez elég, édes, vége is lett volna önnek . . . De nem igy határoztam . . . A szeretőjével majd másképen végzek ... De most Önről van szó, asszonyom. Ön előtt a férj áll most, mint bíró. S ez a biró nem talál az Ön számára enyhítő körülményeket. De mit is találnék ? Hiszen szerettem, kényeztettem amióta csak a magaménak tudtam . . . Emlékszik-e az eljegyzésünkre? Mennyit küzdöttem, szenvedtem addig, mig elnyerhettem megát, mig feleségemmé tehettem. Szép volt szeretett, legalább mindig azt mondta. Egybeke'íünk . . . Akkor szegények voltunk mindketten. De én dolgoztam, vé- resverejtckkel szereztem a pénzt, hogy legyen magának szép ruhára, kalapra. Aztán szülésit a