Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-05-18 / 20. szám

VI. évfolyam. Mátészalka, 1911. május 18. ........._ 20. sz. A „ MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Weisz Zsígmond könyvnyomdája Mátészalkán. Nyilt-tér sora 40 fillér. Hirdetési dijak előre fizetendők. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr, Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Szerkesztő: Endrédy József. Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — — 8 kor Fél „ _____----------------------4 „ Negyed „ _________ 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Ä szatmári gazdasági kiállításról. Már hirt adtunk arról, hogy a Szat- mármegyei gazdasági egyesület Szatmáron ez év őszén kiállítást fog rendezni. Nagy fontosságot tulajdonítunk ennek a kiállításnak nem csak gazda közönségünk szempontjából, hanem tekintve, hogy a ki­állítás mezőgazdasági, gép-ipari és megye­beli ipari kiállítással is egybe lesz kapcsol­va, az általános érdekénél fogva mind­nyájunkat kell, hogy érdekeljen. E kiállításnak kettős czélja van. Egy­részt az, hogy ott ki-ki bemutathassa azt a mit elő állítani tud s igy termelvényének piaczot kereshesser, illetőleg az hogy e ki­állításon megismerhesse a külömböző pro­duktumokat, hogy okuljon és hogy szük­ségleteit az ott szerzett tapasztalatok alap­ján mindég a leghelyesebb forrásból sze­rezhesse be. Ma már mindenki tudja, hogy az é- letben a boldogulás utáni tülekedésben a legbiztosabb támaszt a vagyon nyújtja. S ez ép úgy áll egyesekre mint áll a társa­dalmi rétegekre az egyes vidékekre s or­szágokra. A mi vidékünk egyike a megye leggaz­dagabb vidékének kötelességünk tehátgaz- datági e/őnkhöz közméltó helyet elfoglalni a kiállításon. Fel kell tárnunk kincses tárházunkat magunkra kell vonni a megye figyelmét. S ezt annál könnyebben tehetjük mert vidékünk speczifik is része a megyénk. A mi vidékünkről túl a szamosi részen úgy beszélnek hogy a „Nyir.“ S midőn e fo­galom alatt beszélnek rólunk, önkénytelen rá gondolnak mind ama terményre, a mely a mi vidékünkön tenyészik a legjobban; önkénytelenül reá kell gondolniok a mi krumplinkra s ezzel kapcsolatosan mezőgaz­dasági szeszgyárainkra, gabonánkra (rozs) dinnyénkre, dohányunkra, szellőnkre, bo­runkra. Valószínű soknak támadt vágya mindazt bemutatva látni, a mit e vidék terem. Nos most erre az alkalom meg lesz, ha nem húzódunk be mint a csigabiga házunkba, hanem elő állunk azzal, a mi­vel büszkén ki állhatunk. Kitudja, hány uj kereskedelmi össze­köttetés fog e kiállítás nyomán sarjadzani, sőt az is lehetséges, hogy egyik, vagy má­sik termési viszonyaink jobb és teljesebb ki használása céljából, tőkét tudunk hozni magunknak. Hát ha tőkések jönnek mondjuk az olcsó de igen jó és zamatos rnyirí boraink kihasználása céljából vidékünkre s itt pezs­gő gyárat létesítenek, vagy cukor, kemé­nyítő, élesztő, vagy ki tudja milyen gyár által akar itt esetleg az idegen tőke gyü- mölcsözőleg elhelyezkedni. Iparosainknak meg épen életbe vágó érdeke a versenyen való minél tökélete­sebb részvétel; Derék iparosainknak be kell mutatni kézmii iparuknak szinét-javát, mert eltekintve attól, hogy ezáltal maguk­nak uj rendelő-közönségre tesznek szert, a zsűri által nyújtott kitüntetésekkel a leg­szebb reklámra tesznek szert, s eddigi kö­zönségük előtt is fokozzák a bizalmat. A mi pedig nagy szó, mert a nagy közön­ség az egyes kézmü iparágakhoz nem ért s igen jól tudja, hogy sok tetszetős külse­jű darab tulajdonképen nem egyéb közön­séges kontár (mű nyelven férc) munkánál. Az iparos és a nagy közönség tehát csu­pán a bizalom bázisán értheti meg egy­mást. A bizalom pedig csupán, az érdem alapján lassan, lassan épül fel. Iparosainknak tehát meg kell ragad­ni az alkalmat arra, hogy tehetségeiket bemu­tassák, mert semmi sem növeli szebben a bizalmat, mint az, ha valaki tudományá­val sok hasonló tárgyú kiállító közül az általa előállított darabokkal kitűnik s ma­gának elismerést viv ki. Mig ha a verseny­ről távol maradnának, nyilván lehetne fel­tételezni, hogy magukat erre gyengének i- télték. Mi azt hisszük, hogy e cél érdekében tanácsos lenne egy helyi bizottságot alakí­tani, mely a résztvevők érdekeit a kiállítá­son is hivatva lenne képviselni. A nyír min­den esetre figyelembe kell hogy részesül­jön a kiállításon is s ennél fogva ott elő­nyös és csoportos elhelyezésre a kiállításon okvetlen számíthat. Közigazgatás. TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZGYŰLÉS. Törvényhatósági közgyűlés volt e hó 11-én és 12-én a megye székházában. A megye bizott­sági tagok közül igen sokan jelentek meg. A gyűlés 2 napig tartott. Első nap csupán 8 tárgyat intézhetett él a közgyűlés," nap annál többet intézhettek el, mert ekkorára már a vidéki bizottsági tagok jórészt haza széledtek. Első napon a gyűlés emelkedett hangulattal kezdődött a mennyiben Csaba Adorján főispán az ország és a megye halottjait parentálta el. No de ezután annál inkább kizökkent eme kegyeletes hangu­latból, sőt nem egy-két bizottsági tagot láttunk izzani a gyűlölet szenvedélyes tüzétől. Ép e szen­vedélyességnek tulajdonítható be, hogy első nap csupán 8 pont lett letárgyalva. A tulajdonképeni összetűzést egy erő próba előzte meg. a különböző pártok között. Ugyanis a Luby Géza halálával megüresedett közigazgatá­si bizottsági tagság betöltésénél szavazást kérő iv lévén benyújtva az elrendeltetett s annak ered­ményeképp a Szálkái Sándorra beadott 100 szavazattal szemben Szuhányi Ferencz a csengeri orsz. gyűl. képviselő lett megválasztva. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy igen sokan elég helytelenül felekezeti momentumokat i- gyekeztek beledobni a választásba. A tulajdonképeni összetűzésre ezután került a sor. Ugyanis az állandó választmány javasolta, hogy a halmi—bikszádi vasútra szavazzon meg a közgyűlés 150,000 koronát s ez összeg fedeze­téül a nagykároly—peéri vasútra adott 150,000 koronát jelölte meg. E kérdésnél dr. Fal ussy Ár­pád volt főispán több oldalról is érdekelve lévén, a kérdéshez több ízben is hozzászólott, s a mikor ezt tette, sajnos a hév annyira elragadta, hogy nem tudván tárgyilagosságát megőrizni a szemé­lyeskedések terére is át csapott sőt alispánunkat azzal vádolta, hogy nem járt el szabályszerűen akkor a midőn a nagykároly peéri vasútra meg­szavazott 150 ezer koronát nem helyezte el elég gyümölcsözőleg. De ez a vád is vissza hullott reá, amennyiben kiderült, hogy a kérdéses bank igazgatója épen Falussy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom