Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-05-11 / 19. szám
2. oldal. 1911. május 11. izr. egyháznak dogmatikus felfogásával e modern felfogás ellenkezik. De vegyünk egy oly esetet, amidőn a hitfelekezeti temetők bármelyike teljesen megtelt, s az újabb temető beszerzésére pénze az illető egyháznak nincs, hova temettetik el a szerencsétlen ? Vagy tegyük fel, hogy egy mohamedán vagy badhista kerül véletlenül községünkbe s mondjuk éppen itt hal meg. Melyik temetőben lesz örök nyugvóhelye ? Vagy a mi a mai tételes törvényeink mellett is lehetséges, valaki kilép egyháza kebeléből, de másikba sem lép be tsajnos erre épen járásunkban is számtalan példa fordul elő) s meghagyja hozzátartozóinak, hogy egyházi szertartás nélkül akar örök pihenőre menni. Vajon, melyik egyház engedi meg, hogy temetőjébe ily mondjuk a szempontjukból, helyesen pogány módra temettessék el a halandó. Mind e dolgok nemcsak involválják, de kötelességgé is teszik a köztemetők létesítését. Nem mondjuk azt, hogy e kérdés erőszakkal szőnyegre hozassák. Még távolabb áll tőlünk a szándék az egymással igazán példás békében levő egyházakat egymás ellen izgatni, de mert maholnap bekövetkezik az, hogy a róm. kath. egyház temetője teljesen megtelik s az egyháznak ereje nincs uj temető vásárlásra, szükségesnek látjuk a községi temető létesítését. Mert ha ez továbbra is igy tart, akkor állategészségügy terén igazán jobban állunk. Hiszen a legkisebb községnek is van dögtere. Kívánatosnak tartjuk, hogy temetőink közegészségügyileg is felülvizsgáltassanak, s a megnem ftlelőek bezárása iránt sürgősen intézkedést kérünk,. kapcsolatosan uj temetők létesítésének kötelezettsége mellett. S ha az illetékes egyház erre képtelen, úgy teljesítse a község ez irányú kötelességét múlhatatlanul. Nyaralás Mátészalkán. ftpen gyönyörű társaság volt együtt, amikor kirándulást tettem. A kis városkát, melynek évtizedekre visszanyúló idő óta fenomenális villanyvilágítása van, s melynek meseszép aszfalt gyalogjáróin korzózni valóságos gyönyör, először is a részvényekre épített gyönyörű palotaszerü szállóban kezdtem tanulmányozni, ahol is annak gyönyörű parkírozott nyári kertjében a városi úri családok szép patri- árkális szórakozásában még mindig megtalálhatja az ember azt az összetartó, egyetértő fesztelen magyaros szórakozást, a melyet ma már városon sehol, vidéken pedig csak nagy ritkán s elvétve, talál az ember. Hej! a kedves társaságot, s a magyar barátságot ma már csak elbeszélésből ismeri az ember. A csinos, modern épületekkel gyönyörködtető utca a vasut-felé vezeti az embert, ahol az úgynevezett »vásártéren« gyiinyörüen körülépitett tün- déries park terül el, amelynek szép zöld pázsitos nyírott tisztásain a városból kiözönlött nagy társaság mindkét nembeli ifjúsága, csalogató kedvességgel cicázott, futkosott s nevetgélt, mig a park gondosan felszerelt leleményes gondüző játékszerein, itt is ott is különböző korú s nemű egyének találtak kellemes szórakozást. Egyes, gyönyörű kis kioszkokban a mamák adták át magukat a kisváros tracscsos, nélkülözhetetlen s örökké divatozó kellemeinek, szanaszét pedig kisebb-nagyobb férfi társaság vig beszélgetése s pohár koccintása töltötte be a kiváló MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . Egy szép varrólányhoz. Lopva, titkon néha Órákig elnézlek, Szép halovány arcod A szivembe vésted, Mohó, vágyó szemmel Untalan kisérlek, Szomjas, tikkadt ajkkal Epekedem érted, Szótlanul vigyázom Járásod-kelésed, Ha nálatok vagyok Moccanni is félek: Attól tartok hogy a Tyúkszemedre lépek. Selyemhaju lánykám Úgy sajnállak téged, Kis szomszéd szobádban Zörgeted a géped, Hajnalban elkezded, Éjfélig sem végzed A sok géphajtásban Elzsibbad a térded. Gyöngyöm ! Csókos lánykám ! Úgy aggódom érted, Inkább segítenék, Kihúznám a fércet: A sok munka megárt! Megdagad a léped. Megdagad a léped, Elrutul a képed, Doktorra potyázod Minden keresményed, Mindegyre chinaport Adagolnak néked, Csodádra járnak a Szélvégesi népek, Sinylődéseddel csak A szivemet téped, Apránkét elúszik Minden bankópénzed: Meglődd nem veszlek el. Kellesz a fenének. Lucifer. HÍREK. Azon tisztelt vidéki előfizetőinket, kik az előfizetési díjjal hátralékban vannak felkérjük, hogy azt beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. A Szatmármegyei Loránthfi Zsuzsánna egylet — folyó hó 14-én — fogja Szatmáron megünnepelni tiz éves fönállásának jubileumát. Az ünnepély sorrendje szerint reggel 9 órakor istenitisztelet a templomban, imát mond Antal Gábor dunamelléki püspök. Közvetlen utána diszgyülés a városháza nagytermében, megnyitja Domahidy István diszelnök, ezeket követi társasebéd ésthea- estély. Az érdeklődőket felekezeti különbség nélkül tisztelettel meghívja az elnökség. A május 11-iki törv. hatósági közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai. Alispáni jelentés. A Luby Géza országgyűlési képviselő elhalálozása folytán, a közigazgatási bizottságban a f. évre megüresedett hely betöltése. Cholnoky Imre bizottsági tag indítványa az ököritói tüzkatasz- trófából kifolyólag a főispán, alispán és a vármegyei tisztikar által kifejtett eljárás és működésért teljes elismerés nyilvánítása iránt. Vármegyei alispán előterjeszti a pesti hazai első takarékpénztár egyesület által közút építési célokra engedélyezett 1000000 korona kölcsönre vonatkozó engedélyezett határozatot és bemutatja a kölcsönügyletre vonatkozó kötelezvényt. Budapest székesfőváros közönségének átirata Tisza Kálmán szobrára való adakozás iránt. Bányász Menyhért nagyszőllősi lakos kérvénye a halmi—bikszádi h. é. vasút kiépítéséhez 200,000 korona hozzájárulás megszagondozásról tanúskodó kert minden zegezugát. A gyönyörű park északi részén domináló palota valósággal elbűvöli az embert. Gyönyörű árkádos remek alkotásu s apróbb pavillonszerü telep környezete valósággal leköti az embert, s mikor a felhangzó pompás zene e nyaraló telepről is össze csoportosítja a lakosságot a nap- és fövényfürdőt élvező rengeteg szanatórium vendéggel, igazán oly kedves tarkabarkaságát nyújtotta a társadalmi é- let szépségének, aminőt találni alig lehet. É- pen előtte való napon érkeztem a megkapó szépséggel berendezett impozáns vasúti állomáshoz, amelytől a városba gyönyörű árnyékos fasorok közt húzódó utak kináltatják az érkezőknek üdítő árnyékukat. Érkezésemnél s megismerkedésemnél két előnyös körülmény volt nagy segítségemre, egyik előre küldött inasom örökké fecsegő természete, aki már megérkezésemkor telekürtölte, hogy jön az ő kedves gazdája Beléndek Béla a gyönyörű s dúsgazdag fiatal ur, a másik, hogy a város egyik tekintélyes lapjának igen előzékeny s kellemes szerkesztőjével már a vonaton érkeztemkor megismerkedtem. Ö rándult ki velem, s mivel mindenkivel ismerős közkedvelt ügyes ember, bemutatásomat is oly ügyesen eszközölte, hogy rövidke idő alatt nemcsak a lányok ismertek, hanem a lányos mamák is majd kiöleltek egymás karjaiból. Akik pedig még személyesen nem érintkeztek velem, hogy mégis ismertek, onnan tudom, mert fülem hallatára mondogatták utánnam: Ez Beléndek Béla, a nábob. Hogy őseim hol vették s hogy szerezték e »Beléndek« nevet?. . . nem tudom, s nem kuttatom. Soha sem adtam sokat az emberek nevére, hanem azok értékét kerestem mindég. Annyi azonban igaz, hogy akárhonnan vettük e nevet, de hatása volt. Különösen a lányok s fiatal asszonyok között. Úgy bámultak, mintha „beléndek“-et ettek volna. De mindenki is azt mondta: nem is csoda. Épen úgy szerettek a férfiak is; pedig nem egy irigy, féltékeny szemmel nézett reám, ha társaságukban megjelentem. Mindössze 26 éves magas, nyúlánk de erős- termetű s atléta izmu gyerek voltam, oly rokonszenves férfias arccal, oly kellemes egész külsővel s oly lekötelező modorral, hogy első megjelenésemmel, mely bár domináns, de mindég kedves volt, mindenkit leköteleztem, s oly rokonszenvre gerjesztettem, hogy mindenki azt mondta csókolni való fiú. Ha még ehhez számítunk négyezer hold szüzbirtokot s egyéb vagyonokat? . . . nem is lehetett nagyon csodálkozni, hogy Mátészalkán, űz ország minden részéből összegyűlt napkirázó mamák, nagyon is elkényeztettek s túlságosan a kedvemben jártak. Mátészalka volt ugyanis akkor az ország egyik leghíresebb s legkellemesebb nyaraló telepe. A nyirvidék virágos akác övezte hullámos téréin, mely mindenfelé zöld girlandokba volt szedve, olyan mesterséges remeke volt emelve a szépmüvészetnek, amelynek úgy árkitekturája mind flórája sokkal felül emelkedett a szépen. Hatásos nap és homok fürdője pedig messziről csalta a látogatókat e páratlan szép szanatóriumba, amelyet a város áldozatkészsége teremtett. A gyönyörű s
