Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-04 / 1. szám
vannak szabályozva ezekre kitérnünk szükségtelen, legfeljebb megemlíthetjük még, hogy ezentúl méltányos esetekben a tanú és szakértői dijak a büntető biró által a tárgyalás alkalmával azonnal kiírhatók. Az uj szabályozás sok eddigi bizonytalanságot szüntet meg, egységet hoz a rendőri büntető eljárásba s annak alaposságát lesz hivatva megszilárdítani. Ha a bírák és az ügyészek a vádképviseletére hivatott összes társaikkal együtt a jogszol gáltatás és a gyakorlati életviszonyok összhangjának szempontját tekintik mérvadónak, akkor az a várakozás, a melyet a törvény- hozás ismételt felhatalmazásaival az uj szabályozáshoz fűzött bizonyára meg fog valósulni. Előfizetési felhívás. Tizennégy évi szünet után poraiból isméi feltámadva kér helyet a hírlapirodalomban e mostani számmal megindult helyi lapunk. Nem mérlegeljük mi azt, hogy van-e erre szüksége e város nak’ . . . hiszen mi ezt mint cime is mutatja — e. város és vidéke közönségének szántuk! — mi csak azt a helyet kérjük, s azt jogunk is van el foglalni, a melyet e lap tizennégy évvel ezelőt öt teljes esztendőn keresztül elfoglalt s betöltött1 Jogunk van e helyhez, mert e lap élt és virágzott ! E lap szerkesztői és kiadója mindig pontosan megfelelt azon kötelezettségnek amelyet magára vállalt a nagyközönséggel s az előfizetőkkel szemben,amikor elapot kreálták, meginditották. E lap nem bukott meg, mert nem pártolás de szerkesztő hiány volt oka csendes, természetes és becsületes halálának. Mig élt, évek hosszú során, büszkén s diadallal vitte elől a kultúra zászlaját, körüléje csoportosultak tömörültek e kerület színe és java,- mert e lapnak társadalmi szereplése mindenki által kifogástalannak tartatott. Abban a szellemben azon nemes intenti- októl áthatva támasztjuk fel amit már beköszöntőnkben részletesen kifejtettünk és terjesztjük azt, hogy minden szép és nemesért, minden közérdekű ügyért síkra szállunk, küzdünk, úri mivoltunk nemes, nem mérgezett fegyverével! Igyekezünk lapunk ez első számát lehetőség VISSZAEMLÉKEZÉS. Irta: Ujfalussy Amadil. Köszöntelek homokbuckás, gabonakalászos, akáclombos-most télhangulatos Nyírség! Köszöntelek, de csak gondolatban. Közel vagyok ugyan hozzád, fecskeiramlással hamarosan birodalmadba jutnék, s mégis messze, mert elszakadtam tőled s lábom mindörökre fekete földet tapos, nem verőfényben csillogó aranyporondot. Innen küldöm hát hozzád szavamat. A zsenge gyermekagygyal még a te dimbes-dombos világodban tanult betütevést arra használom föl, hogy hozzád szóljak. Feléd szál képzeletem- ez a csapodár pillangó- és illatba mártott akácszirommal nem egy képet rajzol elém rólad. Látom tavaszodat .... Mennyi költészet mekkora báj van akácvirágzásodban ! Csupa fehérségbe öltöztetett falvak, puha de üde szinegység- ben olvadnak bele a körülmagas levegőégbe, reszkető kékségbe. A halmok alján -meg a horpadt ormokon keresztül futó utak mentén is, mintegy csupa hópihés fasorok húzódnak végig hollószir- mos fiatal vesszőerdők. ... Mennyi tömör fürt, virágmosoly, milyen édes- büvös illat, mámorral elegyes áhitat. Még a temető is barátságos külsővel cseréli föl lelket borzongató zordságát. Ünnepes mezben pihenő akácosa úgy csalogat, néma, de érthető MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE szerint mindazoknak megküldeni a kiket műveltségűknél fogva járásunk hirlapolvas.ó közönsége közzé számíthattunk, azon kérelmet intézve egyúttal, hogy a kik lapunkra nem reflektálnak, azt kiadóhivatalunknak visszajuttatni kegyeskedjenek, nehogy a lap tovább küldésévével felesleges kiadás okoztassék. Viszont azokat a kik a lapot megtartani óhajtják, kérjük a mellékelt postautalvány felhasználásával az előfizetési dij beküldésére. Ha netalán valaki a ki lapunkra igényt tart, tévedésből nem kapta volna meg kérjük azt kiadóhivatalunknál megreklamálni. Mikor lapunkat ezen tulajdonképpeni első számmal, mely a régi „Mátészalka és Vidéke“ folytatása lesz, megindítjuk, munkálkodásunkhoz Isten segítségét s e járás szives anyagi és erkölcsi támogatását kérjük egyben olvasó közönségünknek : Boldog uj esztendőt kívánunk. A Szerkesztőség. Közigazgatás. KÉPVISELŐ TESTÜLETI TAG VÁLASZTÁS. Városunk képviselőtestülete választás utján alakult tagjainak az 1908-910 évi ciklusra eső megbízatása lejárván december 31-én szükségessé vált, hogy a polgárság érzülete, hangulata uj választás képében kifejezésre jusson. így aztán akikazokat az elmúlt cikluson nem a közérdekében gyakorolták ezen meg- bizásadta jogukat, onnan betegyen s olyanokat ameljen e megtisztelő állása, akik a bekövetkezendő három éves uj cikluson mindenkor a közérdekében s a haladási szellemében fognak ezen hivatásuknak megfelelni, akik nem fogják megakasztani városunk rohamos fejlődése okozta szükségletei kielégítését, hanem engedve a kor, haladás szellemének nemzárkóznak el semminemű olyan újítástól, avagy az olyan szükségletét kielégítése elől, melyek egy város fejlődésében mindenkor felmerülnek, megszóval, hogy talán még a boldog is érez valami különös megmagyarázhatatlan sóvárgásfélét odafeküdni a lassan lepergő fehérség alá. De nem csak tavaszidőn akácvirágzáskor kedves a Nyír, szeretem hóviharos télen, vagy nyár jöttével is, amikor szelíden hullámzik a lejtőkön gabona és a ringó kalász-tengert kedvtelt- igyekvéssel szegélyezi, tarkítja a piros zsenge liha, pipacs, a sok szende nefelejtskék, meg irigysárga oktondi kis virág. S milyen szépek az alkonyatok milyen lélekbemarkoló a nyíri esthomály s annak csöndje, jóleső némasága. Még kerékzörgés se hallik ám belehn’ a hangfojtó lágy talajba. . . A temető árka szélén üldögélve, hányszor néztem a lemenő napot, amikor érett méltósággal szántotta végig a színesedő égalját és még egyszer megcsillogtatta az ő sárga buckáit, előhozta az itt-ott szikes fielyek távolba fehérlő nyírfáit, s ibolyás árnyalatban játszi sugarakat fonogatott az akácok esti szélben libegő koronái. De szeretnék ismét odaülni gondolkozni mondjuk meg az igazat- kissé megfutamodni a verizmus, górkijizmus, efféle- kényurasságok elől, s annak rendje-módja szerint, fiatalos mohósággal, együgyüséggel álmodozni. Pedig az ábrándképek »a fegyelmezetlen képzelet élősdi termékei«- igy szól a hires józan ész- megrészegitik az életről, emberről való fölfogást, ijem a valóság színében tüntetik föl a dolog lényegét szóval hazudnak. valósulni kívánnak még akkor is, ha ellenzésre találnak, Reméljük, hogy azok akiket városunk polgárságának bizalma deczember 28-án 1911 év január 1-től községi képviselőtestületi tagokul választók, minden tettükben szem előtt tartják a közérdekét s kicsinyeskedések nem fogják őket gátolni munkájukban, hanem minden tettük hü tökre lesz annak, hogy a város fejlődése érdekében szükségeseién áldozatra is kész. A titkos szavazás deczember 28-án reggel fél 9 órakor kezdődött Péchy László főszolgabíró elnöklésével a városháza tanácstermében Este nyolcz óra előtt történt a beadott szavazatok alapján a választás e- redményének kihirdetése. Rendes tagokká választattak: Néma Mihály 345. id. Kerekes János, Csizmadia Mihály 320—320. ' Csizmadia István 319. Báthory György 313. SzőllőssyLászló 308. dl. Szokó r jzsef és Eölyüs Lajos 192—192. iff. Izsó Ferencz 189. Doby Antal 188. és Rác István 183 szavazattal. Póttagokká: Lőrinc István és Szabó Mihály 177—\7T$ Csizmadia Zsigmond és Radványi János 176—176 és Jeszenszky Sándor 175 szavazattal. Százon felüli szavazatott kaptak: Mán- dy Gyula Bergér Dezső, Tárnái Gyula, id. Váradi István, dr. Csató Sándor, Vasas András, Csizmadia Kálmán, Petróci József és Feldman Dezső. Százon aluli szavazatott kaptak: Tóth Bálint, Lengyel Péter, dr. Szepesi Károly, dr, Fuchs Jenő, Horváth Sándor, Dőri Manó, Kálmán Eernő, SarkadyAntal, Literáthy Dezső, Csizmadia Lajos, Veres Lajos és Erdélyi Bertalan. De talán éppen ez kell nekem. Nem jő mindég a színtiszta valóság. Fölfér a bűvös erejű képzelet mesterkedése, amely a sárt is aranyporonddá változtatja. Én a ki tettemmel minduntalan érzelmeim csas pásán járok, szívesen festegetek gondolataim ecsetjével. Lelkemmel összhangzó életre vágyódtam min- dég egyre s mivelhogy az élet nem simul hozzám én igyekszem a magam kedvére feste0etni képeit jelenéseit. És egyik álomkép pusztul el a másik után a sors vészes éjjelein. Elsuhannak, mint a bibliai puszta délibábjai. A nyírben született ábrándok is mind elhaltak szaporán. Ám jöttek mások. Frissen dagadozó vitorlákkal, újak és újak. Mindég reméltem és vártam valamit. . »Élni annyi mint várni« mondja Lamartine. Igaza van. A természet is egyre vár. Várja évről-évre az ok és okozat törvényei szerint egymást követő változatokat. A zord ősz, hófuvásos tél után, a virágzó tavaszt, meg aztán az érést, a gyümölcsöt. Más-más hangulatok váltják föl egymást a Nyírben is. Sokat ígérő télipihenés, reménynyel teljes tavaszok nyomdokába sokszor ölő, forrázó szárazság lép. Megkoppad a fü, megporosodik, megszürkül a lomb, gyérnek ígérkezik [az aratás, csupa merő szomjúság az egész természet.
