Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-04 / 1. szám
VI. évfolyam. J■ 5l Mátészalka. 1911. január 4. 1. szám. ff J A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség: hová a lap szellemi része küldendő Kossuth utca, 445. sz. Kiadóhivatal: hova a lap anyagi oldalait érdeklő rész küldendő Weisz Zsigmond, Mátészalkán. Felelős szerkesztő : Főszerkesztő : Dr. Vida Gyula Dr. Dienes Dezső Előfizetési ár: Egész évre — — — — — — — — 8. kor. Fél „ - - — — — — — — — 4. „ Negyed „ — — — — — — — — — 2. „ Egyes szám ára 20. fillér. Olvasóink már bizonyára tudomást szereztek arról, hogy ez év első napján uj büntető eljárás lépett életbe a közigazgatási hatóságok előtt, magával, a reformmal azonban aligha ismerkedhetett meg holott feltehető, hogy ez mindenkit érdekel. Kötelességet vélünk teljesíteni ha, ezt a nagy- közönséggel behatóan ismertetjük. Köztudomású dolog, hogy a közigazgatási hatóságok elé, tehát a szolgabirói hivatalok elé utalt kihágási ügyekben, az elbírálást nem annyira a kihágások tömérdek-félesége, mint inkább a nagyon sok f le eljárási szabályzat tette nehézzé. Majdnem minden kihágási csoportnál más és más volt a szabályozás s igy a követendő eljárás. De ez még megjárta volna, a mi a legnagyobb nehézséget okozta az volt, hogy az el-el avuló egy-egy rendeletet időközönként több Ízben is helyesbítették a törvényhatóságok, mínisteri rendeletek, a nélkül azonban, hogy azokat egészen hatályon kivül helyezték volna. Nem csoda hát ha ily módon egy oly tömege keletkezett a különböző eljárási szabályzatnak, hogy azokban való teljes jártasság csupán hosszú gyakorlat után volt elsajátítható, a bíráskodást lassították meg mód nélkül, mely bizony a közbiztonságnak sem lehetett hasznára, az ügyfeleket, felesleges zaklatásnak tette ki. Az eljáró tisztviselőre pedig igen sok felesleges munkát rót sőt a mi ismét csak a közre vált előnytelenné, el vevén a tisztviselő idejét egy-egy ügynek behatóbban való vizsgálatától. Belátta e helyzet tarthatatlanságát törvényhozásunk bölcsessége is, midőn az 1901. évi XX. t.-c.-el a kihágási bíráskodást egyszerűsítette s ennek 22-ik szakaszával uj és egységes eljárási szabályzat kiadására hatalmazta fel a bel- és igazság- ügyminísztereket. Sajnos egy évtizednek kellett elmúlnia nig a fent említett t.-c. életbeléptetett s a ministerium a felhatalmazás alapján az eljárást egyszerűsítette. Nem célunk a sok bizonytalanságot megszüntető s rendőri büntető bíráskodásban végre egységet hozó szabályzat méltatásával cikkünk szerény keretét túl lépni, csupán a nagyközönsége: érdeklő részeiből emeljük ki a következőket: Első sorban azon körülményt, hogy a közvádnak a közérdek szempontjából való képviseletéről gondosk'dva lett. Ezen rendelkezéssel a tiszti ügyészeknek azon büntető ügyekre nézve a melyek ez idő- szerint a szolgabiröi-h’vatalok, mint rendőri büntető biróság elé vannak utalva, hivatásukkal összhangban álló nagyfontosságu uj ügykör nyílik meg, mely által az eljáró tisztviselő pártatlanságát sokkal jobban megóvhatja, mint a régi eljárás idején, hol egy személyben vádlói, védői és bírói szerepét kellett betöltenie. Az ügyész jog köre a helyi tárgyalásokon való közreműködésen kivül abban csúcsosodik ki, hogy a hozott ítéletek ellen közérdekből fellebbezéssel élhet. Üdvös intézkedés az is, mely a közegészségügyi, közgazdasági, közforgalmi, vízügyi kérdésekben a közérdeknek rendőri büntető szempontból szükséges megfelelő képviseletét a szakképviselők részére biztosítja. Ezek mellett a hivatalból üldözendő cselekményeknél a sértett félnek, amagán- inditványra üldözött kihágásoknál a sértettnek mint magán vádlónak jogai megfelelően bővítve vannak. Joga van ugyanis a magánvádlónak indítványokat tenni és a hozott ítélet ellen fellebbezni. Legfontosabb újítás az/onban az, hogy az 1901. évi XX. t.-c. 17—20 §-ai alapján a főszolgabíró v. szolgabiró, mint rendőri büntető biró Büntető parancsot bocsájthat ki, az-az tárgyalás tartása nélkül Ítéletet hozhat. Sok esetben iigyanis oly kis mérvű kihágásról van szó, a nuelylyel szemben enyhe büntetés alkalmazása indokolt,- mint a hogy eddig is számtalan 2 és 4 kor. büntetés lett már ki szabva az enyhébb kih. esetén, mely alkalommal talán nagyobb büntetés volt a büntetett egyénnek sokszor sárban vízben faluról bejönni és időt tölteni, mint maga a büntetés. Sok olyan egyén lesz aki ha érzi, hogy őt az általa elkövetett büntetendő cselekmény arányában álló megtorlás éri, inkább megnyugvással elfogadja azt, mintsem hogy a tárgyaláson való megjelenéssel járó időveszteség és költség következtében magánál a kiszabott büntetésnél súlyosabb hátrányt szenvedjen. A büntető parancs ezen előnye mellett a védelemről is gondoskodás lett téve az által, hogy a terheit a Büntető parancs hatályon kívüli helyezését és a tárgyalás megtartását kérheti, vagy ha a cselekmény elkövetését nem tagadja, hanem csupán a megállapított büntetéspénz nagyságát kifogásolja, ellene fellebbezéssel élhet, mely esetben a büntető parancs oly elbírálást nyer mint a tárgyalás alapján hozott ítélet. Különösen felhívjuk a figyelmet arra, hogy mivel a büntető parancs lényege az, hogy tárgyalás nélkül állapit meg büntetést; úgy a hivatalos, mint a magán egyéntől e- redő feljelentések a valósághoz híven gondosan legyenek szerkesztve, azokban a tényállás szabatosan legyen előadva, hogy az eljáró rendőri büntető biró, főszolgabíró, illetőleg szolgabiró a vád alaposságáról kellő meggyőződést szerezhessen. Itt egyúttal megemlítem, hogy célszerű lenne a kézbesítő közeget a k. elöljáróságoknak utasítani, hogy a fent leirt jogorvoslatokat a terhelteknek magyarázzáK meg (mert mindenki sajnos nem olvassa a Mátészalka és Vidékét), s egyúttal figyelmeztessék őket, hogy további útbaigazításért ha annak szükségét érzik forduljanak a jegyzőhöz. Lényeges újítás az is, hogy jogorvoslatok (fellebbezés, felfolyamodás) a ki hirdetéstől illetőleg kézbesítéstől számított 15 nap alatt eszközölhetők. (Eddig a legtöbb kih.-nál 3 nap volt.) Maga a tárgyalás és egyébb bírói cse- lékmények nagyjában a régi eljárás szerint Az uj kihágási büntető bíráskodásról.
