Református Kollégium, Marosvásárhely, 1942
Í8 gondolatainak írásba foglalásával. Reményík szociális állásfoglalást tartalmazó verseit nem méltányolja eléggé. Néhol ragaszkodik főforrásához, Jancsó Elemér tanulmányához. Stílusa kissé nehézkes, nem elég könnyed, nem elég gördülékeny. Nagyiróink buzgó, kitartó olvasása azonban segíteni fog ezen a nehézségen. Komoly munkát végzett, alaposan áttanulmányozta a Reményikre vonatkozó irodalmat, helyes meglátásai is vannak. Szorgalmáért és a további munkára való ösztönzés végett munkáját a tanári kar 25 P,-vel jutalmazza. Szerzője: Nagy Miklós VI. o. „Tanuljátok szeretni a könyv olvasását“ jelige, Bethlen Miklós munkásságának rövid, értelmes, talpraesett jellemzése után, az életrajz alapján mutatja be a kiváló erdélyi politikust. Az önéletrajzát nagyon jól ismeri s bár gyakran idézi — mindenütt felcsillan az önállóság dolgozatában s az irói tehetség. — Már magában az a tény, hogy két vaskos kötet önéletrajzból ilyen ügyesen elénk tárja az akkori Erdélyt és Bethlen Miklós alakját — méltóvá teszi a díj elnyerésére. Buzdító példaként ajánlhatjuk a diákoknak a szerző nagy gonddal, szeretettel összeállított dolgozatát. 100 P. jutalomban részesül. Szerzője: Tövissy Géza VIII. „A magyarnak sohasem volt nagyobb ellensége, mint saját maga. Komoly, alapos felkészültséget, tudást eláruló dolgozat, amit nemcsak terjedelme, helyesírási hibáktól való mentessége, hanem a törté- nési pontosságot sejtető alaposság is elárul. Különösen értékes a korrajz, melyből, mint háttérből tűnik elő Bethlen Miklós tipikus erdélyi alakja. Lépten-nyomon figyelmeztet, hogy melyik részt Bethlen Miklós életrajzának milyen fejezetéből idézi s nem feledkezik meg a mű értékeléséről sem. 100 P jutalomban részesül. Szerzője: Bitai Zoltán VII. A német pályatétel „Der Freiheitsgedanke in der Werken Fiedrich Schillers“ volt. Beérkezett egyetlen pályamű a Schiller-től vett jeligével: „Wo rohe Kräfte sinnlos walten, da kann sich kein Gebild gestalten“. A pályamű helyesen fejti ki a tételt: Schiller szabadságdrámáinak szinte a szövegéből. Átengedi magát a szabadság mámorának, mely kicsap a „Haramiák“-ból, a „Don Carlos"-ból s főként a „Teli Vilmos“-ból. Még a nagy szabadság-ódákkal is foglalkozik és végül az erdélyi magyarság szent szabadság-vágyával végzi a dolg'o- gozatát. Forráshasználata helyes, Stílusa elég fejlett, aránylag .kevés német szöveghibát ejt, egy-kéf szórendí hibája van csak és az egész pályamű meleg, szinte fütött hangulatú, mintha elkapta volna Schiller fiatalos lelkesedése és
