Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

35

A Marosvásárhelyi Református Kollégium vázlatos története

A reformáció gyors terjedése életképtelenné tette az egyházi, helyesebben kolostori iskolákat, elnéptelenedtek és feloszlottak. Erdélyben a reformáció hívei látván azt a veszedelmet, hogy az ifjúság elhanyagolt tanítása folytán nő a műveletlenség és terjed a vadság, azzal a kérelemmel fordultak Izabella királynéhoz, hogy a megüresedett klastromokat bocsássa át iskolai célokra. A királyné teljesítette is ezt a kérést s a ferencrendiek kolozsvári és marosvásárhelyi kolostorait átengedte a protestánsoknak. így kollégiumunk alapítási éve 1557. (lásd. 1557. febr, 6—15.-én tartott fehérvári országgyűlés határozatait, Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek. II. kötet 72—75 1. valamint 1557. jun. 1—10-én tartott tordai országgyűlés határozatait u. o. 76—83 1.)

Kollégiumunk ettől kezdve mint „scola particula“ 5—6 osztály- lyal működött 1718-ig, Ez alatt az idő alatt tanító tanárok közül kitűntek Tordai Ádám, aki a nagyváradi hitvitában Melius oldalán jeleskedett Dávid Ferenccel szemben, Laskai Tsókás Péter, aki a Calepinus szótár magyar anyagának nagyrészét szolgáltatta s akit a De homine magno című műve révén még a német orvostörténészek is a világ nagy orvosai közé sorolnak, Baranyai Decsi Czimor János, akinek sok munkáját olvasták külföldön is. E két kiváló magyar tudós világviszonylatban is megállotta a maga helyét.

Nagy jelentőségű fordulatot adott kollégiumunk életének az a körülmény, hogy a jezsuitáktól 1671-ben elüldözött Sárospataki Kollégium, mikor 1716-ban Gyulafehérvárról is menekülni volt kénytelen Steinwille osztrák generális intézkedése folytán, kollégiumunkkal egyesült és Sárospatak—Gyulafehérvár—Marosvásárhelyi Református Kollégium néven működött tovább főiskolai jelleggel. (Az egyházi főhatóság több tekintélyes tagját küldötte ki Gr. Teleki József fehérvári gondnok és Toldalagi János, a marosvásárhelyi particula gond