Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

26 hivatalokban ültek hatóságaik, figyeltek a régi rendi Magyarország veze­tői, de olyan történelmi légkör támad, hogy néhány fiatal ember és egy tüntető tömeg egy százados szervetetnél beidegzett „rendnél,“ karhatalomnál erősebb lett, Érezték, hogy ez egy előőrs csapat; egy új magyar történelem hírnökei, az egész nemzeti lélek harsonásai kerekedtek útra. Nagyon jelentéktelen egy faágon vagy egy bokor­ban néhány rügy kipattanása. Jól tudja mégis mindenki, hogy egy rejtett hosszú küzdelemnek az első katonái érkeznek napvilágra ve­lük és hiába vágnak le őtven, száz vagy százezer rügyet, meg nem állíthatják a tavaszt, mert az egész világegyetem minden törvénye támogatja. A bujdosó, küzdő fel-fellobbanó magyar lélek szóhoz jutott, megjelent, nem lehetett többé elnémitaní. Ez volt az eredmény, a győzelem, amit Március 15. hozott. De egyúttal kezdet is volt. Alvó erők keltek életre a nemzet lelkében. Száraznak hitt magyar fák virágoztak ki. Olyan erőfeszítés, olyan vakmerő harc lett a kö­vetkezménye, amit egész Európa sápadt figyelemmel nézett és ami­nek erkölcsi tőkéjéből majd félszáz éven keresztül élt a magyarság. 1848. márciusának két gyújtó pontja van:'Pest és Pozsony és két vezére : Petőfi és Kossuth. Petőfi mögé felsorakozik a pesti if­júság s a híres tizenkét pontban kimondja, „mit kíván a magyar nemzet.“ A Kossuth vezetése alatt álló pozsonyi országgyűlés tör­vénybe iktatja mindazt, amit a magyar nemzet számára a pesti ifjú­ság követel. Ha szélesebb távlatokban nézzük ennek a két magyar­nak szerepét és jelentőségét. Petőfi mögött nemcsak a pesti ifjúságot, hanem ott kell látnunk az egész magyar népet, a népi Magyarorszá­got is. Kossuth pedig nemcsak az országgyűlésnek, hanem az egész kiváltságos jogairól lemondó nemzetnek a szószólója, képviselője és vezére.., . Pozsonyba 1848. március l én érkezett meg annak a híre, hogy Párizsban a munkások felszedték az utcaköveket és egy eltiltott po­litikai vacsora Lajos Fülöp trónjába került. Kossuth Lajos március 2-án mutatta be követtársainak híres felirattervét, mely az osztrák tartományoknak alkotmányt, minékünk pedig — egyelőre a helytar­tótanács magzatburkában — valami felelős minisztérium félét köve­telt. A feliratot március 3 án az alsótábla elfogadja. Március 4-én Széchenyi közli Wirknerrel, Metternich bizalmasával, hogy mint ki­rályi biztos milyen feltételek mellett volna hajlandó a forradalom megelőzésére az országyűlést szétzavarni. Március 13-án a főherce­gektől utasítás érkezik, hogy Kossuth javaslatát a főrendiház semmi körülmények közt sem fogadja el, Széchenyi naplójában kancellársága esélyeit latolgatja. Március 14-én a nádor tanácskozásra hivja; Bécsben a rendek háza előtt véres összeütközés volt, a város a diákok bir­

Next

/
Oldalképek
Tartalom