Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

51

rtiegragadó ez. A fejedelmi önkény elűzi Patakról, a kíméletlen katonai érdek kisepri Gyulafehérvárról, a sanyarúság, a hideg és éhség után jön végre Marosvásárhelyre és mégsem adja fel a reményt, bátran szembenéz az ismeretlen jövővel és harcra kél azokkal az ellenséges tényezőkkel, amelyek el akarják venni tőle az élet minden lehetőségét. Micsoda ifjúság a vándorkollégiumé! Vándorol zsoltárénekléssel, imádsággal, hittel, az Úristenbe vetett legyőzhetetlen bizalommal. Van valami ebben az ifjúságban és vezérlő professzoraiban, ami a mártiromságban ragyogó ős keresztyén zarándokokra emlékeztet. Lefelé fordítja a zászlóit, fekete posztóval vonja be dobjait, de a gyászoló lélek remegését kifejező tompa dübörgést túlszárnyalja a győzelmes életkedvet hirdető zsoltárok harsogása. A múlt emlékéből örök erő súgárzik felénk. E kollégium ígéret egy eljövendő világ számára. Minden iskolának lényege, hogy Ígéret, szent advent. Tanárai eszményeket hirdetnek, az ifjúság szivébe vetik az eszményt, az ifjúság pedig a nemzetnek, egyháznak, az emberiségnek a jövendője. „Örülj Erdély, mosolyogj a pöröly alatt!“ — kiált fel Cs. Szabó László. „Megtartott téged az iskola és a könyv.

Kiss Pál.

IV.

Á kollégium működése

Az iskolai év története

Éledő reményünk de egyben kinzó kétségek között aug. 26-án érkezett meg egyházi főhatóságunk 9374—1940. III. sz. leirata, melyben közli a román nemzetnevelésügyi minisztériumnak az 1940—41. iskolai évre kiadott óratervét. Ennek az óratervnek az alapján készült el első tárgyfelosztásunk. A megpróbáltatások egy újabb esztendejét jelentette ez az óraterv és mégis bíztunk, hittünk a szabadulásban. 22 év annyi csalódása után ez egyszer valóra vált csüggedő reménységünk. Aug. 30-án örömkönnyekkel fogadtuk a bécsi döntést, mely minket megváltott, de ugyanakkor vérzett a szivünk azokért, akikkel együtt vigasztaltuk és bátorítottuk egymást a nehéz években, hogy tovább kell szenvedniük.

Aztán jött a magyar honvédség bevonulása, a csodák csodája. A határokon túlra menekült előle a román szó, elvitte a 22 évi uralom vádoló lelkiismerete s örömtől sugárzó magyar fiatalok s örömköny- nyeket síró öregek leírhatatlan lelkesedése fogadták a szabadulást hozó magyar hadsereget.

Egyházi főhatóságunk, az erdélyi ref. egyházkerület Igazgatóta