Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
nárokat a nemzeti tárgyakból való capacitate vizsgától. A minduntalan megjelenő főigazgatók pedig főleg a nemzeti tárgyakat tanító fiatal tanárokat látagatták különös előszeretettel, természetesen más dolgokkal is kedveskedtek, pl, az ifjúsági könyvtár gyakori átren- deztetésével, amikor ott „irredenta“ vagy „erkölcstelen" könyveket találtak. (így Kosztolányi „Meztelenül“ című kötete miatt kellett az Ifjúsági könyvtárat 1938-ban egy Pteancu nevű ínspector jóvoltából átrendeznünk); vagy a földrajzi szertárak átkutatásával, ahol éles szimattal szaglászták ki Magyarország egy-egy elrejtett térképét s nem egyszer a rendőrségen és hadbíróságon végződött az ügy. Az utóbbi időben az ifjú tanárok életét az állandónak mondható koncsentrálás (katonai gyakorlatra való behívás) is keserítette, ahol mint közlegények, keserves ásás, vagy a legdurvább bánásmód közepette fogyasztották nem II. Károly, hanem a hazulról hozott kis kenyeret. Ilyen szizifuszí munka közben ideiglenes helyettes tanári mivoltukban boldogan váltogathatták a kapacsitate és koncsentrálás lelket és testet erősítő gyakorlatait. A tanítás nyelvét, anyagát és módszerét az állam, a lélek formális mikéntjét pedig az egyházak sajátosan vallásos magyar műveltségű szelleme határozta meg. Megtanulták már az iskolában, hogy az életben csak akkor lehetnek boldogok, ha többet és jobbat képesek nyújtani, mint a többségiek s az élet legkisebb javáért is állandóan harcolníok kell s közben magyarságukat meg kell őrizniök, minden megpróbáltatás között is. Mennyire más volt az ősi Kollégium diákjainak élete, amikor sokszor évtizedeken keresztül nyugodt, vidám szinte romántikusnak mondható élet volt az ísholában. A kollégium udvarát kelet-nyugati irányban a régi osztálysor (1756—1764) osztotta ketté, a mai tornaterem előtt pedig a lakószobákul szolgáló fasor állott. A tanulók számának gyarapodása tette szükségessé az Eötvös útcai bejárat helyén emelkedő nagyterem és könyvtár helyiség (1777—1780) s 1802-ben 1803-ban a most internátusnak használt középület építését. 1871-ben a Bolyai útcában épült az ú. n. régi kollégium a Tornateremmel s 1900-ban a Konviktus. Bernády György polgármester város szépítési tevékenységének és sok lelkes tanár buzgalmának köszönhető a kollégium mai nagyszerű, főépülete. 1908—1909 között az ősi épületek igénytelen helyiségeit magasba törő falak váltották fel, Baumgarten Sándor műépítész és Csiszár Lajos terve alapján, világos nagy szobákkal, megfelelő szertár helyiségekkel és előadótermekkel. A kollégium újraépítésével kapcsolatban a magyar királyi kormány 300.000 korona segélye mellett a széki Gróf Teleky család áldozatkészségéről kell megemlékeznünk, amelyik 10.000 koronával járult hozzá dísztermünk művészies kivitelű szószéke és orgonája előállításához. E