Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
33 úr nádpálcájával mutogat, végighúzza pálcáját egy szűkmarkúan kimért terület körül: triánoni határ. Azután végigvonul a pálca a Kárpátok karéján : örök magyar határ. Majd kitágul a térkép s Teleki tanár úr végigkíséri pálcájával a magyarság útját, elmagyarázza honnan jöttünk és mit hoztunk magunkkal, székeink nem voltak, de már volt alkotmányunk, fennséges nyugodt keleti bölcseségünk és ha kellett, rendíthetetlen hősi bátorságunk. És diákjai, az egymásközt marakodó, tanítómesterüket gúnyoló magyarok most érzik igazán árvaságukat, de nyomában felbuzdul a szent akarás, hogy rossz diákokból jó tanítványok legyenek, hogy merjenek magyarok lenni, bátran, szabadon magyarul élni. s ha a becsület úgy kívánja, Teleki Pálhoz méltóképen bátran, szabadon, magyarul meghalni. Kiss Pál. II. Emlékezés a szabadság vértanúira Nemes tanulóifjúság ! Magyar testvéreim ! Marosvásárhely népe, a református kollégium és az összes iskolák ifjúsága, a román megszállás huszonkét esztendős kényszer- szünetével, évtizedek óta zarándokol a nagy napokon ide, a székely vértanúk sírjához. Ennek oka az, hogy 1854. március tizedikén a nagyszebeni cs. kir. hadi törvényszék kötél általi halállal büntette Török János, ref. főiskolai tanárt, Nagyváradi Horváth Károly, földbirtokost és Gálfi Mihály, volt szolgabírót az osztrák elnyomás és önkényuralom elleni, csírájában elfojtott összeesküvésükért. A sejtrendszerben fölépített szákelyföldi, nemzeti összeesküvést ez akkor Északamerikában időző nagy Kossuth Lajosnak egy nem egészen tisztázott szerepű forradalmi ügynöke, Makk ezredes és egy jóhiszemű, Ruzicska nevű emisszárius készítette elő ; azonban egy-két aljas jellem, két áruló meghiúsította a függetlenség titkos mozgalmát, följelentette a vezetőket és hóhérkézre juttatta őket. Később a kiegyezés után közadakozásból a székelyfőváros ezt az emlékművet állította föl a népjog hőseinek, három legnemesebb mártírjának, akik iránti kegyeletünk és tiszteletünk sohase múlhat el, amíg ebben a városban magyarság és emberiesség mozdítja a szíveket... Kedves magyar testvéreim, jól tudjuk az ősi igét, hogy aki a hazáért halt meg, — eleget élt! íme három vértanú, aki itt nyugszik alattunk, iszonyú testi halála után a 87-ik évben még mindig él, tán inkább, mint valaha. És minden tavaszon a természettel együtt csú-
