Református Kollégium, Marosvásárhely, 1936, 1937, 1938
Dr. B ernády György 1864-1938. A Református Kollegium 1938—39-ik iskolai évének szomorú emléke Dr. Bernády György, kollégiumi főgondnok halála. 1938 február 11-én kezdődött és kilenc hónapon át tartó súlyos betegsége után az ősi Almamater csak kihűlt tetemét fogadhatta be halála na ján, 1938 október 22-én, abban a díszteremben felállított egyszerű ravatalra, melyben másfél évtizeden keresztül a kollégium minden öröm és hála vagy gyászünnepén nagy szeretettel és együttérzéssel vett részt» Okt. 25-én innen kisértük el utolsó útjára. A kollégium főgondnokának végtisztességéből, melynek egyszerűségére nézve maga a megboldogult adta meg rendelkezéseit, a város ujjáalapitója, volt főispánja és polgármestere iránt érzett tisztelet és hála is részt követelt. A vármegye és város egyházi, polgári és katonai hatóságai, a város minden rangú és rendű polgára, nemzetiségre és felekezet való tekintet nélkül hatalmas tömegekkel töltötte be a kollégiumot, a kollégium előtti teret, az utcákat, melyeken a gyászmenet végighaladt. Nem befolyásolta a tömeget a zuhogó őszi eső sem, mely a sötét felhőkből a temetés egész tartama alatt sűrűn omlott alá. Csak mikor a nyitott sirnál el mondott Uriima után az ideiglenes sirba, egyetlen leánya mellé bocsátották le és földelték el koporsóját, mozdult meg a tömeg, néma csendben a fájdalom és veszteség legteljesebb együttérzésével. A zápor szakadatlanul omlott tovább, mintha a lelkek megbékülésének és megtisztulásának akarta volna szimbólumát szolgáltatni. Dr. Bernády György 1864 április hó 10-én született Bethlenben, ahol édes atyja, később Marosvásárhely polgári és társadalmi életében nagy szerepet játszó Bernádi Dániel, jóhirü gyógyszerész volt. A gimnázium alsó osztályait a besztercei ág. evang. gimnáziumban végezte, majd a családnak Marosvásárhelyen való megtelepedése után, 1878 szeptember 3-án két fivérével egyszerre iratkozott be a Református Kollegium főgimnáziumának V-ik osztályába. Két közép és két bölcselmi osztály elvégzése után érettségi vizsgát tett és 1882 junius 30-án lépett ki a kollégium kötelékéből. „Választott pályátokon erélyesen, kötelességeitekről meg nem feletkezve törjetek elő s használjátok a reátok bizott talentumokat"—búcsúzott az intézettől kilépőktől a kollégium akkori igazgatótanára. A 18 éves ifjú a predestináció gondolatával megtisztult hittel, törhetetlen faj és nemzetszeretettel és Istentől gazdagon megáldott talentumokkal lépett az életbe. Nagy tekintélyű édes atyja emléke, a család érdeke és becsülete 46
