Református Kollégium, Marosvásárhely, 1925

tárgyaiból egy kollégiumi muzeum berendezése volt élete legutolsó lelkes tevékenysége, de csak a tervvel és a terv alapján összeállítóit kiállítás munkálataival készülhetett mái el.

Tudományos munkásságát egész életén át folytatta. Kisebb történelmi és földrajzi, egyháztörténeti és irodalomtörténeti, sőt nyelvészeti dolgozatai már 1898-tól kezdve tekintélyes számban jelentek meg tudományos folyóiratokban; (Századok, Földrajzi Közlemények, Erdélyi Muzeum, Irodalomtörténeti Közlemények, Hadtörténelmi Közlemények, Magyar Nyelvőr, Uránia) társadalmi és politikai cikkei a marosvásárhelyi hírlapokban, melyek közül a Székelységnek éveken át a felelős szerkesztője is volt. Különállóan megjelent művei közül időrendben az első Einhard: Nagy Károly élete c. művének fordítása (1901). Ezt követte Bél Mátyás földrajza, (1903) Küküllei János Nagy Lajos király viselt dolgai, (1908) János minorita Nagy Lajosról szóló krónikatöredéke, (1910) Rákóczi hazajött, (1906) Egykori vers a Hóra lázadásról, (1917) Ocskay László, (1909) Fiumei kirándulás, (1912) Aldunai kirándulás, (1913) A bécsi krónika, (1915). Kéziratban maradt hátra: Maros-Vásárhely szab. kir város Oklevéltára I. K. (a legrégibb időktől 1916-ig), Székely István Világkrónikája. Utolsó munkájából, „Erdély Történelméből," amelyen betegágyában is dolgozott, csak részletek készültek el. Ezekhez járultak a hazafias és alkalmi beszédei, amelyeket részben iskolai ünnepeken, részben a Kemény Zsigmond Társaságban, amelynek előbb tevékeny titkára, majd alelnöke volt, vagy társadalmi ünnepeken és összejöveteleken tartott.

Minden irányú irodalmi munkásságát az adatok alapos felkutatása, az ezekből vont következtetések világossága és pártatlan tárgyilagossága jellemzi. Ez jellemzi előadását is, amely ritkán hangulatos, még kevésbé hatásra törekvő, de mindig lebilincsel tárgyszeretetével és komolyságával.

Tudományos munkássága mellett az egyházi és társadalmi mozgalmakban is szívesen vett részt és egyénisége, mely szerény és közvetlen fellépés mellett nemes szívről és mély tudásról tett tanúbizonyságot, nemcsak tanártársai és barátai előtt, hanem a társadalom minden rétege előtt kedves volt.

Mint tanár tudásával bilincselte le tanítványait, mint nevelő finom modorával, következetes szigorúságával és pártatlan igazságosságával gyakorolt hatást növendékeire. A lelkében élő szilárd erkölcsi törvény, melynek alapjai Isten törvényein nyugodtak, egész éleiét a jónak, nemesnek és igaznak szolgálatában állította. Ebből következett egyéniségének mély hatása a fejlődő ifjúság lelkére.

Mint ember az önzetlenségnek és jóságnak ritka tanujelét nyújtotta azoknak, akiket barátságára méltatott; mint családapa meleg szeretettel hordozta három gyermekkel megáldott családjának legaprólékosabb gondjait és akiket legjobban szeretett, gyermekeivel szemben is ugyanolyan igazságos és tárgyilagos tudott lenni, mint külső érintkezéseiben.

20