Református Kollégium, Marosvásárhely, 1919

évében, súlyos betegsége következtében 1920 február hó 24-én tisztségéről lemondott. Úgy a tanári szék, mint az elöljáróság és igazgató- tanács lemondását fájdalommal vette tudomásul, elismerését és háláját azzal az óhajtással fejezte ki, hogy egészségét visszanyerve még hosz- szú időn át munkálkodhassék a kollégium szolgálatában. A mcgürese- sedetl igazgatói tisztet előbb helyettesítéssel, majd választás utján Nagy Endre, gazdasági felügyelő tanárral, e tisztet Spániel Vince tanárral töltötte be.

A tanári testület 11 rendes, 2 helyettes tanárral, 1 r. torna- és 1 h. énektanárral folytatta működését, látta el a 10 gimn. osztály minden óráját. Uj tanerő volt Rácz József, szakvizsgátatot tett tanárjelölt és Vajda Márton, oki. tanító, mint h. ének-zenetanár. A régi munkások közűi megvált az intézettől Wenger Félix, francia nyelvtanitó, aki 48 éven át mint óraadó működött s akit kitartó, becsületes munkásságáért a kollégium mindig állandó alkalmazottjának tekintett. Tanítványai hálája mellett az intézet elismerése legyen érdemeinek jutalma és pihenő éveinek disze. Végül dr. Péterfy Istuán intézeti orvost és egészségtantanárt dr. Veress Ferenc orvos helyettesítette.

A tanulók. Beiratkozott 445 rendes- és 63 magántanuló, összesen 508 tanuló, az előző év 455 tanulójával szemben. Vizsgálatot lett tanév végen 421 rendes-, 57 magán-, összesen 478 tanuló, az előző tanév' 423 tanulójával szemben. Közűlök 150 tanuló a kollégium internátusá- ban és konviktusában talált lakást és ellátást. A tanulók egészségi állapota kedvezőtlennek nem volt ugyan mondható, de kielégítőnek is alig. Járványos betegségből egy haláleset következett be: Szilágyi Kiss Vilma, intézetünknek több év óta bejáró szorgalmas és szerény VII. o. magántanulója spanyoljárvány nyomában fellépő tüdőgyuladásban elhunyt. Ezen kívül még 15 esetben lépett fel járványos betegség; de nem oly mértékben, hogy az egész tanítás menetét zavarta volna.

Az épületekre az előző évek költségeinél jóval nagyobb összegeket kellett fordítani. Oka ennek egyfelől az volt, hogy a háború folyamán a sok mindenféle célra lefoglalt épületrészek állandó karbantartása nem volt lehetséges, de másfelől épen a háború évei oly súlyos csapást mértek egyik-másik épületünkre, hogy a tovább halasztott javíttatás egyenesen a fennállását veszélyeztette volna. Háborús rongálások javíttatására 3967410 K, ezenfelül egy elodázhatatlan átalakítás munkálataira 31741 '45 K költöttünk, összesen tehát 71415'55 K fordítottunk az épületekre.

Tanszerekre épen úgy, mint a háború éveiben vajmi keveset fordíthattunk. A s/oyd-tanfolyam felszerelésére dr. Bedő Sándor gondnok gyűjtéséből 2000 koronát utalt át. A majdnem teljesen megsemmisült-*• 5 -