Református Kollégium, Marosvásárhely, 1917
— 65 — zavarta fel annyira, mint az, mikor épen azoknál akadt durva közönyre, rideg hitetlenségre, kiknek életfeladatuk, szolgálati kötelességük lett volna hitet és idealizmust prédikálni akár a templomban, akár az iskolában. Sok-sok keserűsége, sok-sok bánata között talán az fájt neki legjobban, hogy munka társainak mindenikét nem nevelhette olyan finom lelkűvé, oly nemesen gondolkodóvá mint a milyenné ő nevelődött családi hagyományainak hatása és saját önművelése, énjének folytonos csiszolása által. Az igazi miszionárius buzgalmával, lelkesedésével fáradozott, tűrt kitartott és küzdött, hogy az Isten akaratát cselekedhesse. És ő, ki a szellemi, a lelki élet szolgálatában törhetetlen kitartással munkálkodott, a gyakorlati élet tülekedésében szárnya szegetten, tehetetlenül állott, mert alkotó lelke, az eszményeken csüngő szive leküzdhetetlen ellenszenvvel kerülte a gyakorlati élet durvaságait, iszonyodott a gyakorlati élet harci zajától, a köznapi élet hullámain úszó gaztól. Kétségtelen, hogy ez volt az ő csendes tragikuma; melybe azonban mély lelki alázatosságával beletörődött, mert hiszen Isten akarata volt. Gyakorlati alkotások nem hirdethetik nevét, de szelleme ott munkálkodik sok tanítványának lelkipásztori sáfárkodásában, kik az ő buzgóságával cselekszik Istennek akaratát. Kenessey Béla személyisége egyházkerületünk történelmében olyan jelentőségű mint az egyetemes anyaszentegyház történelmében a ke- resztyénség ama hőseinek személyisége, kik Megváltójukat Jézusban, életük és világuk minden talányának megoldását az Isten fiuságban találván meg, élő víznek forrásaivá lettek. Április 23-án temettük el Csíki Lajos koll. tanárt. A nagy részvét, a halottas menet végtelen sora, mely utolsó útjára kisérte a megboldogultat, minden szónál ékesebben hirdette, hogy városunk társadalma tisztelte, becsülte és méltányolta tanári pályáján kifejtett lelkiismeretes munkásságát. —- Csíki Lajos 1863. április 1-én szül. Görgényszentimrén Ott járta az elemi iskolákat, majd a szászrégeni algimnáziumba iratkozott be, honnan mint kitűnő, szépreményekre jogosító ifjú jött kollégiumunkba. Jeles érettségi bizonyítvánnyal a budapesti egyetem bölcsészeti karára iratkozott, hogy egyetemi tanulmányai végeztével intézetünk szolgálatába lépjen. Itt működött 1889-től kezdve — a budapesti gyakorló főgimnáziumban töltött 1891—92-ik év kivételével — egészen haláláig. Alig lett rendes tsnár, már egy év múlva az annyira fontos, nagy körültekintést és lelkiismeretes munkát követelő inpektori tisztségre hívja el a tanárkar és elöljáróság bizalma; ezt az officiumot
