Református Kollégium, Marosvásárhely, 1916
6 — mellyel erőt és bátorságot adott a maroknyi határvédő csapatrészeknek, hogy tízszeres-húszszoros ellenséges seregeket tartóztattak fel, míg hadseregünk felvonulása megtörténhetett, hogy aztán csapást csapás után mérjen az orvul támadó ellenségre, elűzvén őt honunk szent földjéről és saját hazáján végig kergetvén. Szept. 30-tól, a nagyszebeni teljes győzelem napjától kezdve majdnem minden nap új győzelem hírét hozta és effeletti örömünket teljessé tette az a nagy jelentőségű látogatás, mellyel IV. Károly apostoli királyunk, akkor még trónörökösünk, 1916 október 15-én városunkat és kollégiumunkat kitüntette. A daliás trónörökös városunkban időzvén, legtöbb időt kollégiumunkban töltött el és épen ezen a helyen, intézetünk dísztermében fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Sajnos az intéző körök — bizonyára csak általuk ismert okokból — nem tartották szükségesnek, hogy a kereskedelmi és iparkamara, valamint az ügyvédi kamara képviselői mellett város1 tanügyünk munkásait is bemutassák 0 felségének, sőt kollégiumunknak sem adatott mód és alkalom arra, hogy képviselője által hódolatát juttathassa kifejezésre fenkölt, magas vendége iránt. Kollégiumunknak mellőzése felett városszerte elhangzott kritika elégtételül szolgálhat nekünk az intéző körök eljárásával szemben, felséges királyunknak intézetünkben való időzése ezekben a nagy időkben pedig örökre drága emléke és dicsekedése lesz alma materünknek Alig egy héttel a királyi látogatás után azzal az örvendetes hírrel boldogítottak, hogy november elején megkezdhetjük az 1916.— 17. isk. évet. A hír valóra vált és a beiratkozásokra vonatkozó értesülésünkre örömmel siettek tanítványaink kollégiumunkba. A kiket a menekülés vihara nagyon messzire elsodort, azok csak későn térhettek vissza; a régiekkel együtt pedig jöttek újak, idegenek is, kiknek otthona még veszélyben forgott. Nem egy ezek közül az idegenek közül hálás szívvel ismerte el, hogy alma materünk hajlékában kedves, szeretetteljes otthonra talált. Mélységes hálával kell adóznom ezen a helyen is a Hadsegélyző Hivatalnak, a budapesti Székely Egyesületnek és egyházkerületünk méltóságos Igazgatótanácsának azokért a kegyes adományokért, melyeket a menekült tanulók segélyezésére és felruházására mintegy 16.046 kor. összegben rendelkezésünkre bocsátottak. A katonai lefoglalás alól mentesített és a lehetőségig kitakarított, rendbe hozott intézetben az 1916. nov. hó 9-én megkezdett
