Református Kollégium, Marosvásárhely, 1916
Az ifjúság önmunkássága. A) Önképzőkör. Már mindjárt három esztendeje, hogy viharzik felettünk ez a rettenetes világháború, nem elégelvén meg a sok áldozatot, újabb áldozatokat követel magának. Az apák és fiák együtt támaszkodnak a sáros és rideg sáncárok mellvédéin, farkasszemet nézve az ellenséggel és a halállal. A fiatalságot az iskola padjai közül szólítja ki a háború s kemény, nehéz feladatokat tűz eléje. A gyermekifjuból egyszerre férfi lesz. Még meg sem ízlelte jóformán a fiatalság örömeit, máris a szigorú katonafegyelem veszi keze alá és a dédelgetett, puha ifjúból kikényszeríti a férfiút. Vidám barátai köréből egyszerre a katonaság alkut nem ismerő fegyelme alá kerül, hol a kötelesség mord képet ölt, nem engedékeny és megértő. És az ifjak, kik nem rég az iskola padjában ültek, megedződve védik hazájukat a különböző harctereken. így tehát mindenki elé új föladatot ir, mindenkinek más munkát parancsol az idők folyama. Épen az elmúlt három év s a sok szenvedés, a rettenetes véráldozat sejtetik velünk egy szebb, jobb, békés jövendő elkö- vetkezését. Nekünk, itthonmaradottaknak munkásságunkkal, kettőzött szorgalmunkkal kell előkészítenünk hazánkat arra, hogy a békés években szilárd alapon haladjon a korral. Mert csak az oly állam lehet erős és szilárd alapon nyugvó, melynek polgárai szorgalmukkal és önmunkásságukkal munkálkodnak felvirágzásán. Ez a föltétele a magyar faj jövőjének, állami és nemzeti megerősödésének. Az önműködés egyik eszköze az iskolákban az önképzőköröknek a működése, amelyeknek hivatása az iskola rendszeres szervezete mellett a tanuló esetleges hajlamainak és tehetségeinek különböző irányban való fejlesztése.
