Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

igazságait és tanítványai életcéljául az ideálok magaslatait tűzte ki, Az ideálok világának a keresése életének mozgató rugója; ez szól müveinek minden sorából, ez resonál költeményeiben, ez viszi a társadalmi és politikai élet küzdelmeibe és ennek áldozza fel népszerűségét is. Ha éles iudíciumával, szónoki tehetségével megfelelő mértékű önzés és erkölcsiekben könnyen megalkuvó felületesség párosult volna, úgy politikai pályáján magas méltóságokat nyerhetett volna. De meggyőződését nem az érvényesülés szélkakasa irányította, hanem a közjavát szolgáló elvhüsége ; képviselői mandátumát nem kicsinyes érdekek emeltyűjének, sem az önző törekvések szabadságlevelének tartotta, hanem a törvényhozó ama szent kötelezvényének, hogy az ország és haza érdekén kívül más érdeket nem ismer, nem támogat. Csendes, finom nyugalmából semmi sem hozhatta ki annyira, semmi sem ingerelte fel, mint mikor valaki arra kérte, hogy képviselői befolyásával igazságtalan, kapzsi érdekét támogassa. Sokan nem tudták megérteni ezt az eljárását és hibájául rótták fel; pedig épen ez volt az ő nemes jellemének a próbaköve. A politikától a csalódás keserűségével vonult vissza, de nem azért, hogy nem jutott kitüntetésekhez, hanem azért, mert az ideálok világát, melyet a haza szent szolgálatában keresett, nem találta meg ott sem. Életének utolsó éveit csendes visszavonultságban töltötte és a megtisztult lélek nemes életfilozófiájával szemlélte az emberek tülekedését. Szükebb családján kívül nekünk van hozzá legtöbb jogunk és épen azért, mert életének javarészében a miénk volt, díszünk volt, kegyelettel őrizzük emlékét.

Alig nehány nappal ezelőtt kisértük ki örök nyugalomra Lakatos Sámuel tanár barátunkat. A néhai a régi tanári gárdának egyik kiváló tagja volt; azok közé tartozott, kik az iskolájukat szivük igaz szeretetével szolgálták, kik az alma materben vágyaik, eszményeik megvalósulását látták. Élete utolsó éveiben súlyos betegsége miatt csak ritkán hagyhatta el lakását, de mikor néha- néha kikocsizott, utjának iránya mindig a kollégium volt, melynek díszes, szép épületében igaz örömmel gyönyörködött. Önéletrajzában az egész lényét jellemző egyszerűséggel meghatóan ecseteli végtelen nagy boldogságát, mellyel szive megtelt, mikor özv. édes apja és nagyobb testvérei szülőfalujából, Selyéből, 1858-ban 15 éves korában a kollégiumba, a 4. elemi osztályba hozták. A kollégium iránti szereteténél csak az önművelés vágya lehetett nagyobb. Jellemének ez a vonása már kis korában igen határozottan meg-