Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914
- 28 — felelős minisztérium, a népképviseleten alapuló országgyűlés a törvény előtti egyenlőség, a közös teherviselés, a nemzeti őrsereg felállítása, az Erdéllyel való unió, az úrbéri terhek megszűntetése, az esküdtszék, a nemzeti bank, a katonaságnak az alkotmányra való felesketése, a magyar katonák itthon hagyása, a politikai foglyok szabadonbocsátása. A kis csapatból most már ezerekre menő tömeg vezérei, Jókai, Petőfi, Vasvári Pál, Irinyi József és Vidacs János, lefoglaltak egy nyomdát és nemsokára kilépett annak kapuján Irinyi s ezeket mondta : „Március tizenöt, délelőtt féltizenkettőre. Nagy időszak a magyarok történetében. Itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsősége mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk ki. “ — Délutánra, az utcákon már falragaszok hirdették a 12 pontot, melyeket a helytartótanácscsal is elfogadtatott a népgyűlés és a politikai iratai miatt elzárt Táncsics Mihály kiszabadítása már e pontok másodikénak életbeléptetését jelentette . . . Amit Párisban és egyebütt a márciusi ifjúság vérével szentelt meg, az Budapest utcáin 24 óra vértelen forradalmával egy csapásra létrejött. Pedig Magyarországon nem is olyan régen, nem is olyan forradalmi kívánságokért, hanem csak a cenzúra megsértéséért bebörtönözték Wesselényit, Kossuthot, Lovassyt és másokat; és egy félszázaddal előbb felségsértésért és hazaárulásért, bitóval, börtönnel ölték meg s hallgattatták el Martinovicsékat és a magyar írókat. Csak így érthetjük igazán meg az 1848. március 15-iki 12 pont cenzúra nélküli kinyomatásának nagy jelentőségét. Azt a nagy lelkesedést és rajongó örömöt, mely 1848. március 15-én emiatt Budapest lakosságát elfogta. Pedig mostani, vagy a történelem szemüvegén át nézve e pontokat, nem is valami új dolgot, nem is valami rendkívüli forradalmi és felforgató eszméket tartalmaztak. A szabad sajtó első termékét már azelőtt jóval, 1835. jan. 29-én bemutatta br. Wesselényi Miklós az erdélyi országgyűlésnek — Kolozsvárt. Ez, a Wesselényinek saját nyomdáján előállított országgyűlési tudósítás volt. Az igaz, hogy a kormány azonnal le is foglaltatta ezt a nyomdát és ezzel vége volt egyelőre a sajtószabadságnak. De azt a 12 pontot is Szatmármegye már 1842-ben tárgyalta gyűlésén és közölte átiratban, elfogadásra ajánlva, a többi megyékkel. A pozsonyi országgyűlés pedig már 1847. nov, 16-án bizottságot küldött
