Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914
- 24 áldozatkészség is, melylyel a harctéren küzdő katona vérét ontja hazájáért, az itthon maradt polgárok pedig a megszaporodott munkát végzik és anyagi javaikat habozás nélkül adják a haza javára. Ezzel az áldozatkészséggel nem dicsekedhetnek ellenségeink. A francia tőkepénzes elrejti megtakarított pénzét és ő, ki az orosznak milliárdo- kat kölcsönzött, nem meri pénzét hazájának kölcsönözni; az angol ifjak footballt játszanak, de a legcsábítóbb reklám sem bírhatja arra, hogy felcsapjanak katonának. Ezeket a tényeket mérlegelve, Olaszország hűtlen árulását, a legvadabb népeket is megbélyegző perfidiáját tekintve, elfojthatatlanul szól lelkűnkben az önérzet és a rengeteg áldozatot egy pillanatra elfeledve, büszkeséggel hirdethetjük: „íme a végítélet tűzpróbáját népünk jelleme fényesen kiállotta!“ * * * Paradoxonnak tetszik a háború áldásairól szólani és mégis rá kell mutatnunk, hogy különösen a magyar nemzet köszönheti a háború viharának, hogy nemzeti öntudatra ébresztette és megmutatta felséges elhivatását, melyre erkölcsi értékei őt praedeszti- nálják. A háború előtti időkben a nemzeti szellem legfontosabb vonása, az öntudatosság, kezdett igen rohamosan elhalványodni, eltűnni, mert épen hazánkban terjedt a legnagyobb mértékben a hazát, nemzetet megtagadó nemzetköziség. Ennek a nemzetköziségnek prófétái talán az összes országok közül hazánkban hirdették a legszemérmetlenebbül, hogy a hazafiság, a nemzeti öntudat, nemzeti hagyományok ósdi lim-lomok, kerékkötői a modern haladásnak. Nálunk kerítették hatalmukba az internácionalismus lovagjai leginkább a tudományt, a színpadot, a sajtót, a költészetet és jaj volt annak, a ki az új tanokkal szemben többre becsülte azokat a nemzeti és krisztusi erényeket, melyeken a nemzetek jólléte, hatalma, boldogsága alapszik. Nemzetünk legjobbjai és mi nevelők elkeseredve láttuk, hogy az a nemzetgyilkos világnézlet, mely a nemzeti öntudatot, a becsületességet, hűséget és lelkiismeretes kötetességteljesitést üres, elcsépelt jelszavaknak bélyegezte és a világi örömök zabolátlan élvezetét, a pénzt, a könnyű szerrel való boldogulást, hűtlenséget és lelkiismeretlen felületességet élet célul tűzte ki, mint mérgezi meg serdülő ifjaink lelki világát. Intő, dorgáló szavunk erőtlen volt a modernizmus csábító jelmezébe öltöztetett erkölcsi nihilizmus csalogató, megejtő syrénhangjaival szemben. És most nem izgatás, nem a gyűlölet szítása céljából, csak a tantermekben és
