Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

— 41 sura többféle volt, főbbek a subscriptionalis, maturatis, papi, academicum finale, synodalis).

Salláristák: a tanárok, senior és classis praecep- torok, a sütő és szekeres. A tanárok fizetése a 18-ik század közepéig 250 frt és naturálék (1640-ben pénzre számítva 130 frt 60 dénár); senioroknak fejedelmi alum- nából 20 frt, kollégiumtól 10 frt és naturálék (a kollégium korcsmájából a bórsepreje, a búza — 7—800 véka után — rostalja, a korpából 3 rész, 1 r. a sütőé, és a coquiából is részesedés); classispreceptoroknak 30—50 frt pénz, promissio és az u. n. nundinálék, minden vásáron szedett vásári ajándék. Ez utóbbit 1847-ben szüntették be.

Schola: tudományok iskolája — megkülönböztetésül a falusi népiskoláktól. Ilyen a 17-ik században az enyedi és kolozsvári kollégiumok mellett — melyekhez az 1672. februárban erdélybe menekült pápaival a fehérvári is járul — volt M.-vásárhelyt, Udvarhelyt, Kéz- divásárhelyen, Fogarason, Déván. Ezeknek élén kollégiumokban s külföldi akadémiákon képzett tudós mesterek állottak, s ők maguk neveltek maguk mellé collaboráto- rokat, praeseseket, hogy mig ők folytatólag a felsőbb tudományokat tanítják, a kissebb osztályokkal ezek foglalkozzanak. Ilyenek rendszeres kiképzését, alkalmazását s útasitással, tanrenddel való ellátását először látjuk följegyezve Fogarasi Mátyás (Apáczai Csere János tanítványa Kolozsvárt 1656—58-ban: 1659-től Deésen igazgató s Pápai Ferencnek tanítója) 1662—65. évi m.-vásárhelyi schola magistersége idejéből.

A m.-vásárhelyi schola 1718. április 30-án lépett a kollégiumok sorába, egyesülvén a Gyulafehérvárról átjött pataki kollégiummal, s 3 tanárral kezdette működését, ezek: Zilahi Sebes András, Szathmári Paksi S. Mihály,1%^*^ s mellettük nehány praeses. Nagy ideig csak lelkészek képzésére fordítottak kollégiumaink gondot. Jogot 1734- ben Huszti András kezdett Kolozsvárt tanítani, s mert ez egy tanszék nem elégíthette ki a szükségletet, a 18-ik század közepétől már jurista nemes ifjak is kezdik a külföldi egyetemeket látogatni.

Ha Mária Theréziának 1764. sept. 24-én, az erdélyi