Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913
i- 202 — , 'S , ' v • - ' .. És felvilágosításul és iskolánk céljai felőli tájékoztatásul fejtegettem én is ez alkalommal nagy, vonásokban a fegyelem fontosságának a kérdését. És miután ismételten is hallottam azt az ellenvetést, hogy a szigorú fegyelem nem egyeztethető össze a kálvinista libe- ralismussal, nem mulaszthatom el, hogy ezt a téves felfogást a leghatározottabban vissza ne utasítsam. Ilyesmit csak az mondhat, ki nem ismeri a protestáns egyház történelmét; kinek fogalma sincs Kálvin hatalmas, nagy fegyelmezett egyéniségéről; ki nem tudja, hogy a magyar nemzet erkölcsi ereje századokon át igen nagy részben ott gyökerezett azoknak a puritán jellemeknek szigorú önfegyelmezettségében, kik a kálvinista egyház megalkuvást nem ismerő szigorú intézeteiben nőttek fel. Tény az, hogy nehány évtized óta rosszul értelmezik a kálvinista szabadságot, de a mit még ma is széliében annak tartanak, ez nem szabadság, hanem szabadosság. Épen a kálvinista iskoláknak kell leginkább küzdeniük ez ellen a téves és nagyon veszedelmes felfogás ellen. Ha azt akarjuk, hogy autonómiánk egykori hatalmas, századok viharaival dacoló vára porba ne omoljon és maga alá ne temesse talán a protestantis- must is, mindent el kell követnünk, hogy egy-két emberöltő tévedéseit helyreigazítsuk és autonómiánk további biztosítására, a Protestantismus megújhodásának előkészítésére erős, kálvini jellemeket neveljünk. Tájékoztató szavaimat a szülőkhez intézett kérésemmel fejezhetem be, hogy támogassanak munkánkban, értsék meg és méltányolják indokolt törekvéseinket; őszintén meg kell mondanom, hogy csak azoknak a tanulóknak adhatunk intézetünkben helyet, kik törvényeinket az iskola falain belül és kívül megtartják és féktelen magaviseletükkel az intézeti rendet nem veszélyeztetik.