Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— 175 De örökké felejthetetlen ifjúságunk előtt Torró Miklós, póka- falvi ref. lelkész ur látogatása és előadása, melyet a díszterembe összegyűlt tanulósereg előtt tartott. A férfiúnak az a páratlan lelkiismeretessége és a keresztyéni emberszeretetnek az a lángoló idealizmusa, mely tiszteletreméltó, kedves vendégünk minden szavából oly közvetlenül hatott, bizonyára nem egy növendékünk lelkében ébresztett vágyat és elhatározást, hogy egykoron ő is ilyen hivatott munkása legyen anyaszentegyházának, ilyen lelkes harcosa a kultúrának.

Nevelés, tanulmányi és fegyelmi állapot. Hogy a reánk bízott ifjúság erkölcsi, értelmi és testi fejlődését előmozdíthassuk, igyekeztünk a lefolyt évben is minden paedagógiai eszközt lelkiismeretesen felhasználni. Az év folyamán tartott módszeres ellenőrző és osztályozó tanácskozásainkon részint a végzendő munka mikéntjét és a célhoz legbiztosabban vezető utakat-módokat fontoltuk meg, részint pedig intettük a hanyag tanulókat, buzdítottuk a törekvőket és megérdemelt dicséretben részesítettük a kiválókat. Ahol szükségét láttuk, ott a szülőkkel is megbeszéltük a tanuló boldogulásának és haladhatásának lehetőségeit.

Ifjúságunk vallásos nevelésére kellő gondot fordítottunk; a református növendékek az őszi és tavaszi hónapokban minden vasárnap megjelentek a várbeli nagytemplomban és a Gecse-utczai kistemplomban ; a téli hónapokban pedig a díszteremben tartottuk az Istentiszteletet. Advent első vasárnapján az Úr asztalához is járultak a felsőbb osztályosok. Kellő vallásos nevelésben részesültek az idegen felekezetű tanulók is.

A tanítást mindennap imával kezdjük és imával fejezzük be, mikor is a tanulók valláskülönbség nélkül rendre imádkoznak.

És mintha volna is valamelyes eredménye fáradozásunknak. Ifjúságunk kezdi elhagyni a mai diákhoz valóban nem illő durva, féktelen modort és különösen a VIII. g. o.-s tanulóinkat dicsérem meg azért a jó magaviseletükért, melyet a