Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
— 15 — gen sütött. Az állomáson egy párisi magyar vendéglős négy fogatú óriási idegen forgalmú kocsija várakozott a társaságra. Nagyrészt azonban autóval a Bastille-téren és a Rue de Rivolin végig száguldva igyekeztünk elérni a Grand Hotel du Palais Royalban kijelelt szobáinkat, hogy a fárasztó hosszú út nyomait mihamarább eltüntessük magunkról. Azon a napon kettős-hármas csoportokba oszolva csak egy kisebb tájékoztató sétát tettünk a szomszédos Palais Royal és a Louvre környékén. Julius 13-án a Louvre kapuiban s a Gambetta emlékkel díszített hatalmas udvarán bevásároltuk tájékozódáshoz múlhatatlanul szükséges térképeket, bedeckereket és prospectusokat, hogy azokból napi terveinket külön-külön is megállapíthassuk. Azután bejártuk a méreteivel és művészi stylusával egyaránt megkapó épület hatalmas földszinti és emeleti csarnokait az ezerekre menő látogatók tömkelegében, megtekintve az ott felhalmozott történelmi, szobrászati és festészeti műkincseket: Napoleon kardját, a koronát, a Regent-et; P. Veronese kánai menyegzőjét, Leonardo da Vinci, Rafael, Murillo, Rubens Van Dyck és az újabb kori művészek kincseket érő alkotásait; a szobrok csarnokában a miloi Venust, Demosthenest stb., melyek közül nem egyről éppen másolatot készítettek a jelen kor epigonjai. Magas székeikben ülve dolgoztak és egyáltalában nem zavarta őket a körükbe gyűlt kiváncsiak összehasonlító kritikája. Délután a tuniszi bég ünnepélyes bevonulását a Palais Royal térről végig nézve, térképemmel, melyen Paris kiválóbb épületei képekben is pontosan felvoltak tüntetve — magános sétát tettem a Tuilleriek kertjében. A szobrok és diadal kapuk megtekintése után a Lajos Fülöp által Luxorból áttelepített hatalmas obeliszkhez mentem a Place de la Concord-ra. Az autók, autóbusok, fogatok és kerékpárosok sűrű forgatagában haladtam el a városok gyönyörű szobor csoportozatai mellett, melyek között a Strassburg-é a hagy nemzeti ünnep alkalmából már tele volt rakva a hon-