Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
12 — gas bércek tövében. Domodossolánál vonatunk elé villamos locomotivot csatoltak; az vontatott át a 20 kmnyi hosszú simploni alaguton az 50 m-rel magasabban fekvő Brigg-be. A föld alatt, villanylámpák mellett s a vonat pokoli zajában eltöltött 35 perc után, jól eső érzéssel köszöntöttük a napot Schweitz szabad földjén, tiszta friss levegőjében, a magasból reánk tekintő Fletsch-horn Aletsch-horn tövében. Az állomási vendéglő ízletes ebédjét elfogyasztva, vonatunk a Rhone palásszürke vizével tartott versenyt a Berni alpok és dél felől a Monte Rosa merészen tagozódott nyúlványai között MartigniÁg. Másfél órai pihenés és kedélyes uzsonázás után a hegyi pálya változatos kanyarulatain, szédítő mélységek felett emelkedtünk nagyobb és nagyobb magasságba, közelebb-közelebb a fehérlő csúcsokhoz, melyek onnan a szomszédságból még magosabbaknak tűnnek fel. Egy-egy alagút elhagyása után más és más tájak képei tárultak elénk, de a keret határában mindig feltünedeztek fehérlő fejeikkel a Dent du Midi Mont Buet, s a többi hegyóriások. Fehér takarójuk, a gletscher helyenként leereszkedik útunk színvonaláig, szélein lisztszerü omlással öntve magából a habokban tovarohanó hegyi patak alkotó elemét. A másik oldalról a szikla terászairól a vasúti őr jól gondozott szőlő ültetvénye tekintget felénk. Gyönyörű látvány. Tél és nyár egy képen megjelenítve. Cliattelárd-ná1 1350 m. magasságban értünk a francia határra. Itt a Mont Dolent és a Mont Blanc fehér süveges testőrei jelelték meg útunk irányát. Késő este volt, mikor vonatunk berobogott a Chamouni-i pályaudvarra. A Central penzió jó vacsorája és egy kis séta után a turistáktól hemzsegő város élénk utcáiban, aludni tértünk. 10 én szerdán reggel az építészet technikájával megragadó fogaskerekű vasúton jutottunk fel Montblanc gletsch- erjére, a Mer de Glacera, az Aig. du Dru szikla piramis átellenében épült menházhoz. A végállomás idegenektől meg- jakott színteréről nézve, mélyen alattunk húzódott el a Mont
