Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

A kényelem, élvezet és gyönyör minden neméről gondos­kodtak itt nagy körültekintéssel. Árulják itt a tengerfenék dísz­tárgyait — kagylók, csigák és rák héjakat — szép kidolgozás­ban a corson épült sátrakban, bazárépületekben temérdek színes levelezőlappal s más csecse-becsékkel együtt. Nem a vétel ne­héz, mert aránylag olcsó, hanem a választás! Tanulóink annyira beleszerettek a tiszta vizű és csendes felületű — nagyon szép. napsűgaras és csendes légű napunk volt — tengerbe, hogy egy része itt is csolnakázott magyar dalolás közt. 11 órakor meg­népesedett Abbacia rövid, de széles mólója és gőzhajónkon haza­tértünk Fiúméba nagyszámú más utasok társaságában. Itt alkalom nyilt a partok között naponként lezajló személyforgalom tanul­mányozására. E kirándulás sorrendjére vonatkozólag helyesebben jártunk volna el, ha egyenesen Lovranába megyünk hajóval, innen sétálva átvonultunk Lovrana-, Abbacia- és Voloscán s a voloscai mólóról szállunk hajóra; út és időkimélés céljából kínálkozott ez előnyösebbnek. Rendes szállónkban feladott ebédünk ismét új izgalmak között ment végbe, mert érdemes izgatónk kijelentette, hogy dél után lesz a halászat. Volt öröm, volt ujjongás erre és nem ok- nélkül, mert fiumei tartózkodásunk alatt ez volt a legkelleme­sebb, legtanulságosabb és bő pihenéssel egybekötött, szórakozást nyújtó félnapunk. Délután 2 órakor léptünk hajóra borús, de csendes időben. A hajót dr. Gauss Garády Viktor professor, a magyar tengerészet biológiai állomás igazgatója vezette. Az igaz­gató igen művelt, nagy tudású, előzékeny szakember és tanuló­inkkal szemben rendkívül sok szívességet tanúsított. Nem csak arra törekedett, hogy valamit mutasson, hanem arra, hogy mind­nyájan sok helyi ismeretet és jártasságot szerezzünk a partvidé­ken és a tengeröblökben, meg sokat tanulhassunk a tengerfenék­ről, a tenger vizéről. Erős fenék hálóval és sűrű vízszűrő zsákkal, meg edényekkel felszerelve indult el aquariumának gyarapítására; így több alkalma nyilt a tengeri halászat és állatvilág bemutatására. A háló felhúzások közti időt a partvidék községeinek, né­peinek és népszokásoknak elmondására fordította. Igen jól lát­tuk a nagyon védett helyen épült, szép Buccarit, Portorét hajó­építő gyárával és a feltűnő szép Frangepán várral, melyet meg­vettek a horvátok egy leányiskola berendezésére. A magyar állam itt is elszalasztott egy jó alkalmat a magyar pozíció biztosítására e területen. Megismertük a tinnhal — Thynnus valgaris — leső­kosarait, keritőhálóját s ennek felállítási módját. Elhaladtunk — XXXIII —

Next

/
Oldalképek
Tartalom