Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

121

vasúti vonal bemélyítésére Marosbogátnál, vasúti vashidakat, erdővel, gyümölcsfákkal, szőlőtőkével borított hegyoldalokat a Maros balpartján, Ludasnál tájékozást nyertek a Mezőség főforgalmát közvetítő nagyközségről és telepítésekről az Eczken féle birtokon.

Ludastól Kissármásig a Záhi tó lefolyási völgyén haladva közvetlenül szemlélték a Mezőség hegyes-völgyes, erdőtlen, de fü és gabona dús felületét, a tó képződését, illetve képzését halászati szempontból, lecsapolását Tóhátnál gazdálkodási érdekből és a tó tükör-vizét és nádassát, végre a tó vizének lefolyását a Marosba. A tó sima tükrén szárcsákat, búbos vöcsköket és sarki búvárokat láttak úszkálni. Más tólakó madaraink már tőlünk délre költöztek az időjárás ragyogó szépsége dacára. Megismerték a sima rétet és a locsogó nádast aszott növényzetével, amely készen állott a levágásra, csak a viz befagyását várták. A levágott nád feldolgozását stukkator nádalásra Radnótnál látták a Sándor Kálmán nádszövőgyárában ; a szövésre és házfedésre nem alkalmas nádhulladékkal tüzel a mezőségi ember, vagy kenyérsütő kemencét hevít vele.

Délelőtt 10 órakor érkezett meg vonatunk a gázrobbanás helyére. Leszállás után mindenik iskola külön csoportokba verődött vezető tanárai köré és hullámzott tarka seregben leány és fiú a gáz kitörés nyílásához. A kitörés nagy nyílásai már be voltak katonák által tömve s azok körül csak a felszakgatott, mély rétegek szürke és kék pala darabjait láthattuk magas halmokban vagy szétszórva s legtöbb helyt vörösre égetve a gáz tüze által. Kisebb-nagyobb egér és hörcsög lyukhoz kasonló nyílásokból akkor is áramlott ki a kellemetlen szagú gáz oly erővel, hogy a kisebb, borsó és mogyoró nagyságú rögöket messzire sodorta el és kézzel is jól meglehetett érezni a gáz kitolulását. Ezen gáz kiömlés a pocsolyák vizén át is buborékolva tört át és e miatt a levegőben érezhető volt a földgáz még az erős északnyugati szél mellett is és az őr többször hangoztatta, hogy nem sza-