Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911

— XIV —

dogságot. A mai kor a tudás mennyiségében és minőségében keresi és mérlegeli az egyének és nemzetek boldogságát. A kincs csak eszköz a tudás és boldogság megszerzésére. Hány millomos nem boldog, mert valamely rajta kivűl álló ok miatt nem szerezheti meg magának mindazt, ami e földön kielégítse és boldog érzettel töltse el. Egy-egy hírneves művész mekkora vagyonra tehetne szert, ha ez boldogítaná. Hivatása terén keletkező töké- letesedési vágyai eltérítik, mint Krisztust, a kincsgyűjtéstől. Tudás, halhatatlanság után vágyik mindenik, mert ez boldogítja.

Milyen boldog egy tanár, ki utazásaiban szerzett tudásával állhat tanítványai elé. Milyen boldog egy tanuló, aki nélkülözések között — talán gyalog megtett utazásokon gyűjtött tapasztalatairól beszélhet tanulótársainak vagy társaságának. Megérteni, felfogni csak az tudja, aki ezt látta, vagy maga is utazott. A nagy vadászatokat nem gyakorló ember nem tudja beleképzelni magát a vadász lelki világába.

A közvetlen szemlélés módját a mai kor üzletszerűen kezeli. Állatseregietek, állatkertek, diorámák, panorámák, fántom színházak, kinematográfos berendezések, növénykertek, állat-, gyümölcs-, virág-, gazdasági- és a világkiállítások hármas célt szolgálnak. A tanítás hiányait pótolják, felébresztik az utazás és ismeretszerzés vágyát s nagy pénzforgalmat teremtenek egyesek-, városok-, vagy államoknak.

Európa műveltségére lényeges befolyással voltak a görög-, macedón- és keresztes hadjáratok, Amerika felfedezése, a reformáció és ellenreformáció. Ezek mindenike sok ismeretlen vidék bejárásával, különböző népek megismerésével, versenyrekeléssel és új ismeretek gyűjtésével járt. A reformáció eredményezte, hogy a magyar fejedelmek és magyar nábobok tanulmányi ösztöndíjakat tettek külföldi egyetemeken magyar ifjak számára. Az ilyen külföldön járt, tanult, tanítást tapasztalt férfiak működése fejlesztette, növelte hazánkban a kultúrát, terjesztette a tudományt és ilyenek kezébe volt helyezve a nevelés. Az ilyen világlátott tanügyi férfiak indították meg az utazás általi ismeretszerzést. Tanulókat küldtek szét az országba pénzt vagy értéktárgyakat gyűjteni iskolák, szerzetek vagy templomok számára. Ifjakat küldtek prédikálni a nép közé — hitterjesztők, légátusok, — a kik szerzett ismereteiket leírták. E kor szokásainak gyakorlásaként maradt meg a nyári diákvándorlás s az iparossegédvándorlás. Kettős, ötös, néha l2-ös csoport indult meg hazai vagy külföldi utazásra« gyakran minden komoly cél és vezetés nélkül. Az ilyen utazások,