Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
— LII iskola a jövőben is a felvilágosodásnak, a lelkiismereti szabadságnak, az igazi tudományosságnak, a törhetetlen hazaíiság- nak buzgó hirdetője, legyen példaadónk a kultúra munkájában. Neveljen nemeslelkü, a tudományért — a tiszta vallásosságért, a hazáért és az emberiség nemes céljaiért lelkesülő, munka- szerető és munka biró erőteljes ifjúságot. Legyen az épület a békének, megismerésnek, az emberszeretetnek igaz hajléka s tartsa meg a jó Isten e nagy feladatainak munkálásában hosszú-hosszú időkig. Deák Lajos. Mélyen tisztelt közönség! Kollégiumunk Elöljárósága nevében valósággal a legmélyebb meghatottsággal mondok köszönetét azokért a lélekemelő, magasan szárnyaló szavakért, üdvözletekért, amelyeket mi hozzánk a mi gyönyörűséges, szívreható ünnepségünk alkalmával intézni kegyesek voltak és azért, hogy az országnak távoli, messzi vidékeiről is eljöttek, hogy itt a mi hazafias, szent, benső, vallásos örömünkben testvéries részt vegyenek. Én is azok közé tartozom, akik elmondhatják magukról, hogy ennek az iskolának gyönyörűséges, szép múltjával egy kis részben osztályosok valának. A legelső elemi osztálytól végig az érettségi vizsgálatig, itt végeztem tanulmányaimat. S mindenkoron hűséges, háládatos érzésű tanítványa voltam ez intézetnek és örökös tisztelője leszek addig, amíg utolsót dobban a szívem. Engedjék meg, hogy én egyenként ne reflektáljak az egyes üdvözletekre, hanem e helyett elmondjak két mozzanatot ez intézet múltjából. A marosvásárhelyi kollégium növendékei közül a legtöbb mártírja volt a szabadságharcnak. Innen halálos áldozatok is voltak. És voltak, akik hosszú évek sorára terjedő rabságnak súlyos bilincseit hordozták. De az a szellem, az
