Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

- XXXIX —

arra, hogy ez ünnepi gyülekezetben úgyis mint ez intézet volt növendéke, s úgyis mint a kultuszminiszter megbízottja Önökhöz forduljak, ez intézet lelkes ifjúságához. Kedves fiatal barátaim, meg vagyok győződve önök az én figyelmeztetésem nélkül is jól tudják, hogy önökre vár a jövő. Nem sok idő kell hozzá és a haza sorsa kezükbe lesz letéve.

Azt kívánom első sorban : ne feledjék, hogy a legszebb honfierény a becsületes munka. Ne feledjék, hogy a legszegényebb napszámos munkájával — habár szinte észrevétlenül — a haza nagyságát szolgálja.

Igyekezzenek szilárd jellemet szerezni, mely mint szirt a habok közt — bármi vészben — viharban megállja helyét rendületlenül.

Ápolják a hazaszeretetei, az emberszeretetet, a király iránti hűséget! Tiszteljék egymás meggyőződését! És bárhova veti a sors, bármily munka mellé hívja el a kötelesség szava önöket: soha se feledjék, hogy a haza minden előtt!

Jakab Ödön: Maros-Vásárhelyen.

Mint egy bujdosó égitest, mely A láthatárról lég veszett cl S azóta vissza csak most téré még: lm, én is, annyi évek múlva,

Fáradtan visszajöttem újra ide, ahonnan egykor elmenék!

Sóvárgó, édes bútól vonva Siettem régi otthonomba,

Hol éltem legszebb gyei meksége telt,

S hol a szeretet bölcsesége Szivem vágyakkal iilteté be,

És a vágyakhoz szárnyat is nevelt.

De mintha titkon szőtt varázslat Gonosz erői rontanának