Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

— XXIX —

felett mennyei fényben látja az intéző kezet, melyben mérleg van, a haragnak csészéje, az aratásnak sarlója. A világtörténelem Isten világ- itélete. Menete megrázó katasztrófákban gazdag; tobzódik a sátán, párolog a vér, összeomló világok felett kozmikus „jaj“ ok siráma

kél

.............; de a vége ? — az minden emberi értelmet meghaladó

f

ényes világ, a történelem megdicsőülése, „új ég és új föld“, egy mindeneket újjászülő „palingeneziei“. Az isteni kényszerűség belső erejével fejlődő történelem célja egy szent egy esség, mely a próféta előtt a mennyből száll alá, mint egy „új Jeruzsálem“. — Egy város, de a melybe belefér az egész emberiség ; egy csodás város, „amelynek nincsen nappala és éjszakája, mert örök világossága: az Isten dicsősége“; egy szent város, amelynek — meg ne ijjeszen ez! — „temploma sincsen, mert az élő Isten és a Bárány (Jézus Krisztus) annak temploma.“ (21. r.) Szent egyesség az ég és föld, Isten és emberek között, mert abban „íme, az Istennek hajléka az emberekkel vagyon és ő velek lakozik.“

Micsoda látás ez! Csoda-e, ha ezt látva „a Lélek is, a menyasz- szony (anyaszentegyház) is sóhajtják : Jövel!“", ha e sóhajnak a mi lelkűnkben is visszhangja kél: ,.Jövel Uram Jézus Krisztus!“ s ha az egész keresztény világ alázatos imában mindennap ezért könyörög; „Jöjjön el a te országod!“ ?

Ám azokat, amiket a próféta János látott és hallott, a keresztyén egyház minden harezosának meg kell látnia és hallania. Maga a próféta is ezért veszi az utasítást: „a Gyülekezet angyalának ird meg !“. , _ Nem a ,.gyülekezetnek“ melynek tagjait sokszor földi alacsony érdekek toborozzák egy táborrá, hanem a „Gyülekezet angyalának“, annak a mennyei képviselőnek, amely a gyülekezet egyességét alkotó láthatatlan szellem, mely szövődik nemes tradíciókból, szent eszményekből, arcán ott ragyog a hivatásérzet mennyei derűje a kötelességteljesítés munkájának komolyságával amely nem ábránd, nem fantázia, hanem isteni valóság az emberben.

Textusunk a filadelfiai gyülekezet angyalának van írva. Fiiadéiba testvéri szeretet. Mi más lehetne ez a gyülekezet, mely a pünkösdi Lélek ünnepén, a magyar kálvinizmus hemzeti kultúrájának oltáránál egybesereglett ? E gyülekezet angyalának s mindenek felett a tiédnek, külső bástyáidban gyönyörűségesen megújhodott nemes marosvásárhelyi református kollégiumunk, ez új Fiiadéiba angyalának szól ma általam a „Lélek szava“ s e szóban

1. új megbízatás a régi feladatra;

2. biztosítás a győzelemről ék

3. figyelmeztetés a felelősségre.