Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

— XXVII

szent fiadnak, a nemzetnek, a Te evangéliumi anyaszcnt- egyházadnak.

Kegyelmed legyen Atyánk, ez intézet elöljáróságán, annak minden egyes tagján. Te szenteld meg szivüket és Te mutasd meg nekik feladataidat és céljaidat.

Légy Atyánk őrködő pásztora ennek az ifjúságnak, hogy egy is el ne vesszen azok közül, hogy növekedjenek fel erőben, egészségben. Hadd szolgáljanak örömmel, odaadással, készséggel. Lakozzék az ép testben ép lélek, hogy mi, akiknek kezéből már-már kiesik a zászló, nyugton nyújthassuk át egy nálunknál erősebb, lelkesebb, odaadóbb, hívebb, a Te szolgálatodban kitartóbb nemzedéknek, hogy mikor lehunyó szemünk a ránk következő ifjúságot nézi, azzal a reménnyel ajánlhassuk lelkünket a Te kezedbe Atyánk, hogy imc Te, aki a növekedésnek, aki a fejlődésnek, aki az életnek vagy ura és Istene, gondoskodói egy más jobb, nagyobb nemzedékről, hogy igy legyen megszentelve, Atyánk, ne csak ez az óra, de legyen megszentelve a hétköznapoknak is minden órája, minden perce. Szent fiad, a Jézus nevében könyörgünk hozzád, akivel és a Szent Lélek egyességében élsz és uralkodói mindörökké! Amen!