Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910
Ifjúsági egyesületek. A) THentovich önképzőkör. A világmüvészet óriási fejleményében bámuljuk az emberi ész rendkívüli képességét, a külföld bájvidékein gyönyörködve szemléljük a természet csodaszépségeit s habár a világon minden iránt, mi nagy és fenséges, csodálattal viseltetünk, mindazonáltal büszke örömöt csak akkor érzünk, ha hazánk dicsőségét feltüntető tárgyra mutathatunk. A kertész bámulattal gyönyörködik az idegen éghajlat igéző színpompájában, de forró szeretettel, büszke kérkedéssel mutogatja a bimbót, melyet ápolása által kertjében viru- lásra fakasztott Ily édes s büszke örömöt érezhetünk mi is. midőn önképzőkörünk ez évi működésére visszapillantunk, mely csöndes, komoly munkásság között folyt le, híven ahhoz az igazi felfogáshoz, hogy a munka kötelesség s a kötelesség hü teljesítése egyúttal magában hordja az eredményt, a diadalt, s az elismerést. Dolgozva lelkesen és lelkesítve vezeti e kör a kollégium ifjúságát a magyar kultúra lobogója alatt a nagy és nemes ideák felé s egyúttal a haza javára, mert a népek élete csak akkor egészséges, az állami élet csak akkor biztos, ha nagy, nemzeti ideálok lelkesítik fiait. Ha pedig van eszme, amelyért keblünknek szentélyét föltárhatjuk, ha van kincse a szívnek, mely azt boldogítani képes, mi volna más, mint a haza. Ápolnunk, mívelnünk kell egyik legdrágább kincsünket:
