Református Kollégium, Marosvásárhely, 1909
9 ragaszkodásuknak, szívből fakadó imájukba foglalva, hogy az virágozzék az idők véglelenségeig. Nem feledkeztek meg egyúttal a veit jótéteményekről sem, és kiterjeszteni óhajtván azokat az utódokra is, a jó magaviselet és jó tanulás jutalmazására két tekintélyesebb alapítványt tettek kollégiumunkhoz. Maga e tény eléggé lélekemelő, de jelentésein nem volna teljes, ha fel nem említeném, hogy kollégiumunk e nemeslelkü, hálás tanítványainak egyike Deák Lajos kir. tan. koll. gondnok, másika Csontos Olivér koll. jogtanácsos, kik máig is odaadó önzetlen munkásságukkal áldoznak az Alma-Mater oltárán. A tanuló ifjúság ez évi munkásságának eredményét az összefoglaló statisztikai adatok lesznek hivatva feltüntetni. Általánosságban azonban már itt jelezhetem, hogy különösen az alsóbb osztályok igen dicséretre méltó munkásságot fejtetlek ki. Nagy részük fokozott buzgalommal igyekezett tehetségeit gyümölcsöztetni, örömöt szerezvén ez által szülőiknek, jóleső megnyugvást magoknak és dicsőséget a kollégiumnak. Vajha ezekről, mint magasabb osztályú tanulókról is ugyanezeket mondhatnék el. Sajnos, nem nyilatkozhatom igy egyes fel söbb osztályok munkásságának eredményéről s nem különösen a VII-ik osztály tanulóiról, kik megfeledkezve az önmaguk és szülőik iránti kötelességekről, nem a nemesítő munkában keresték hivatásuk betöltését, hanem a semmittevés fertőjébe sülyedve a gyakori intelmek és korholások daczára is valóságos czinizmussal mintegy túlszárnyalni látszottak egymást a kötelesség mulasztásában. Szomorú jelenség mindenesetre ez egy tanintézet életében, de kötelesség szerüleg ki kell emelnünk a nyilvánosság előtt is, mintegy elrettentő például azoknak, kik az alsóbb osztályokban jó és többen jeles tanulók voltak s ma az elégséges, sőt számosán az elégtelenek sorába hanyatlottak. Szolgáljon ez intelem okulására azoknak, kik erre alkalmat szolgáltattak, s igyekezzenek jövőre köny- nyelmüségüknek bűneit fokozott szorgalom és jó magaviseletükkel helyrepólolni
