Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

- 51 rugalmas részecskéinek közömbös jellegét a közelség szerint nagyobb és nagyobb mértékben kialakult földi tömegrészecskék a Föld változatlan, egy irányú forgása mellett egyoldalúig kompenzálják, túlsúlyba emelve a megegyező jelleget a belőle felszabadított ellentétes jelleg árán.

Miként a tenger vize a száraz-földdel, örökös küzdelemben áll az ős-anyag a ponderikus tömeggel. E küzdelem diadalai adnak irányt a földi tünemények periódusainak, a melyekben épp úgy feltalálható az emelkedő és szálló pályarész, mint akár a Föld forgásában.

Az ős-anyag és a földi tömegrészecskék közötti küzdelem egyenetlenségéből, a jellegbeli egyensúly ideiglenes megváltozása révén állanak elé a földi energiák belső láthatatlan nemei, melyek a munkává alakulás folyamán, ellentétes irányú rekompenzációval a felszabaduló anyagrészecskéket ismét visszahelyezik eredeti természetes állapotukba. A ponderikus anyag a maga kialakult állapotánál és viszonyainál fogva a látható külső energiáknak ad létet, melyek a kialakulásnak megfelelő áttekinthetlen hosszú, ellentétes irányú folyamatban ismét az ősi alakba mennek át, ahonnan eredetöket vették. A földi energia-változások tehát saját szülő okaikat regenerálják a változás folyamataiban ; de maga az alakot öltött anyag, — tehát Földünk is, — csak átmeneti hely a világ-egyetembe fektetett energiára nézve.

Földünk a maga különállásában hasonlít egy minden oldalról elmerült vízi-kerékhez, mely a környező térbe kiosztott behatások alatt önmagát tartja örök működésben anélkül, hogy a környező viz mennyiségében vagy külső viszonyaiban változást idézne elé. Az anyag-mozgáson alapuló egységes világ-energia számára egy fenséges harmóniával ösz- szealkotott színtér, melyen az évmilliárdokra nyúló felvonásokhoz és jelenetekhez az összes szereplőket egymaga a saját énjéből alakítja ki.

Onnan, a nekünk betekinthetetlen és értékelhetetlen „végtelen ür“-ből sugárzott alá — talán egy kedvező pillanatban