Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907
29 n mény a múlt tanévinek mennyire mögötte marad. A pályakérdések bár elég nagy számmal voltak kitűzve úgy a tanári kar, mint az önképzőkör részéről, többnyire meddők maradtak. Pedig az önmunkásság első sorban fokmérője a komoly törekvéseknek és a lelkiismeretes kitartó munkásságnak. Valami nagyobb igyekezetei nem tapasztalhatni az önként vállalt melléktárgyak — francia nyelv, zene, gyorsírás és ének — tanulásában sem. Mint rendesen, a lelkesedés lángja megszállja év elején a vállalkozókat, de később e lelkesedés igen soknál szalmatüznek bizonyul, s csak kevesen vannak, kik mind végig szorgalmasan kitartanak. Oka lehet talán e lankadásnak a rendes, kötelező tárgyakkal való elfoglaitatá- suk is, mi elismerem, a gyengébb tehetségeknek idejét meglehetősen igénybe veszi, mindazonáltal bizonyos erkölcsi gyengeséget, az erős akaratnak hiányát látom abban,h a valaki az önként vállalt kötelezettségnek teljes erejéből igyekszik nem megfelelni. Az erkölcsi magaviseletről, bár nagyobb kihágások, erkölcsi botlások nem fordulnak elő, tekintettel a tanulás eredményére, valami nagy elismeréssel szintén nem nyilat- kozhatom. A példás magaviselet ugyanis szorosan összefügg a kötelességek kitartó lelkiismeretes teljesítésével. A hol pedig a munkában hiányzik a kitartás és a kellő eredmény, ott többnyire bizonyos laza erkölcsi erőben kell az okoknak rejleni. Pedig az erkölcsi erő, mint már előbb is kimutattam, laapja az ember minden ténykedésének, kifejezője az egyéniségnek. Az ethikai alapokra épített erkölcs forrása a szilárd akaratnak, kitartó, komoly munkának; ez jelöli meg a helyes utat, mely az egyéni boldoguláshoz elvezet. A tanuló ifjúság egészségi állapota e tanévben a múlt évihez viszonyítva, valamivel kedvezőtlenebb volt. Fordult elő ugyanis nehány heveny-fertőző betegség: scarlát és
