Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907

29 n mény a múlt tanévinek mennyire mögötte marad. A pálya­kérdések bár elég nagy számmal voltak kitűzve úgy a tanári kar, mint az önképzőkör részéről, többnyire meddők marad­tak. Pedig az önmunkásság első sorban fokmérője a komoly törekvéseknek és a lelkiismeretes kitartó munkásságnak. Va­lami nagyobb igyekezetei nem tapasztalhatni az önként vál­lalt melléktárgyak — francia nyelv, zene, gyorsírás és ének — tanulásában sem. Mint rendesen, a lelkesedés lángja meg­szállja év elején a vállalkozókat, de később e lelkesedés igen soknál szalmatüznek bizonyul, s csak kevesen vannak, kik mind végig szorgalmasan kitartanak. Oka lehet talán e lankadásnak a rendes, kötelező tárgyakkal való elfoglaitatá- suk is, mi elismerem, a gyengébb tehetségeknek idejét meg­lehetősen igénybe veszi, mindazonáltal bizonyos erkölcsi gyengeséget, az erős akaratnak hiányát látom abban,h a va­laki az önként vállalt kötelezettségnek teljes erejéből igyek­szik nem megfelelni. Az erkölcsi magaviseletről, bár nagyobb kihágások, erkölcsi botlások nem fordulnak elő, tekintettel a tanulás eredményére, valami nagy elismeréssel szintén nem nyilat- kozhatom. A példás magaviselet ugyanis szorosan összefügg a kötelességek kitartó lelkiismeretes teljesítésével. A hol pedig a munkában hiányzik a kitartás és a kellő eredmény, ott több­nyire bizonyos laza erkölcsi erőben kell az okoknak rejleni. Pe­dig az erkölcsi erő, mint már előbb is kimutattam, laapja az ember minden ténykedésének, kifejezője az egyéniségnek. Az ethikai alapokra épített erkölcs forrása a szilárd akarat­nak, kitartó, komoly munkának; ez jelöli meg a helyes utat, mely az egyéni boldoguláshoz elvezet. A tanuló ifjúság egészségi állapota e tanévben a múlt évihez viszonyítva, valamivel kedvezőtlenebb volt. Fordult elő ugyanis nehány heveny-fertőző betegség: scarlát és

Next

/
Oldalképek
Tartalom