Református Kollégium, Marosvásárhely, 1907

tudná kifejezni, azt mondhatnék, hogy Bihari liberális konservativ ember volt. Elfogadta, vallotta, hirdette a liberális irányzat helyességét; védte a liberalismus által kiküzdött újításokat, melyek a nemzeti és társadalmi életet javították, szabadabbá és tökéletesebbé tették, melyek az ő korában már életbe léptek, mondhatnék, ki voltak már próbálva. De tovább menni az újításban, a változtatásban nem akart. És ha végig tekintjük az ő pályafutását, ez a nézet, ez a gondolkodás érthető is lesz. Mint fiatal, 25 éves ember átélte az 1848-iki nagy átalakulást. Mint meglett korú férfi az 1867. évi új viszonyokkal találkozik. És az állami, nemzeti és társadalmi életben, a művelődési mozgalmakban tapasztalt nagy mértékű föllendülés és előhaladás neki teljesen elég volt, hogy itt pihenőt tartson és megállapodjék. De ha kutatnék, valószínű, hogy úgy találnék ezt a vele egykorú többi férfiaknál is.

Családot 1857-ben alapított, nőül vevén dr. Adriani giesseni egyetemi tanárnak leányát, Júliát. A német származású és nevelésű nő egyike lett Maros-Vásárhely előkelő magyar úri asszonyainak. Férjének közéleti tevékenységét mindig támogatta; a társadalmi közjétékonyság munkáiban maga is mindig az elsők között haladott.

Öreg korukban élő gyermekük már nem volt. Fogadott és nevelt leányuk, Biharinak egyik unoka húga Finta Gizella, előbb dr. Demeter Károly kollégiumi tanár özvegye, később Chevassus Ferenczné volt családi életök öröme, vigasza. Ennek szeretete, gondossága, gyöngédsége őrizte meg számukra az élet nyugalmasságát és derűs ragyogását aggkoruk legvégső napjaiban is.

Bihari 1902. január 13-án vesztette el hü élettársát. Egy évvel utóbb 1903. junius 24-én maga is elköltözött az élők közül. Bár még ekkor sem volt beteges és tovább élhetett volna, de egy véletlen esés közben szenvedett medence csont zúzódás miatt oly súlyossá vált az állapota, hogy annak következéseit nem bírta ki; bele kellett halnia. Tetemei a ma