Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

1

államférfi s Octavianus önzetlen jó barátja volt, hanem nagy és hatalmas muharát, kinek neve épen ezen a réven vált szálló igéjévé az összes művelt nemzetek irodalmi és művészi életében. Finom műveltségű, az irodalommal személyesen is foglalkozó világfi,1 doctus sermones utriusque linguae,1 2 alapos ismerője a latin és görög irodalomnak, finom ízléssel, éles ismerő tehetséggel és határtalan áldozatkészséggel. Legma- gasztosabb célja volt, hogy az államügyektől szabad idejét kiváló költők társaságában tölthesse s e célból, hogy maga köré valódi tehetséggel megáldott költőkből irói kört szervezzen, őket törekvésükben elősegítse, működésükben irányítsa, helyes útra vezesse. Szolgálni kívánta ezzel Rómát úgy, mint Octavianust; azt, mert arra törekedett, hogy oly irodalmi műfajok keletkezzenek, melyek képesek legyenek kiállani a versenyt a görög irodalom remekeivel ; ezt, mivel Octavianusnak elébb a békét reméltető, később azt tényleg megvalósító terveit, a költők zengzetes éneke által igyekezett közelebb hozni a nép szivéhez.

S így csakugyan felmerülhet az a kérdés, vájjon Maecenas nélkül megjelent volna-e és olyan irányban jelent volna meg az aranykor a római irodalom egén, épen a köztársaság bukása és az egyeduralom megszilárdításának harcában s ez utóbbi győzelme idején? Hiszen kétségtelen, hogy e kor sok ifjú költői tehetségnek volt szülőanyja, de az már kérdéses, hogyha nem lett volna, aki e fejlődő tehetségeket felismerje és rajtuk segítsen, nem nyomta-e volna el őket az idők viharos árja, az életfentartás nehéz kérdése.

Hiszen a cremonai ifjú költő P. Vergilius Maró, egyszerű föld míves gyermeke, gyenge testalkotásán kívül valószínűleg ama zavarok miatt is, melyek Julius Caesar meggyilkolását követték, lemondva a nyilvános pályáról, a vagyonszerzés reményéről s a nagyravágyás álmairól,3 ma1 Wirth Gyula: Szemelvények Horatius költeményeiből. 9. 1.

2 Ódák III. 8. 5.

3 Némethy: Vergilius élete és művei. 24. 1,