Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

A római köztársaság életében, 43-ban Kr. előtt újabb fordulat következett be. Lepidus, Antonius és Octavianus, megalkotják a második triumvirátust. Szinleg, hogy visszaállítsák a régi köztársaságot, tényleg azonban, hogy a hatalomra való törekvésükben egymással szemben táplált féltékenységüket e szövetség mintegy ellenőrizze s kétségtelenül nem ama titkos remény nélkül, hogy ennek örve alatt mind- egyik egyengesse a maga útait ama magaslatig, ahol majd a nagy Julius Caesar-nak örökségét, a nép hálája fejében elnyerendi. Számos római polgárnak legyilkolása, vagyonának elkobzása követte ezt, hogy ne legyen senki, aki a triumvirek törekvéseinek útját merje állani s nehogy akadjon valaki, aki addig, mig Antonius és Octavianus, a szövetség két hatalmasabbik tagja, Brutuson és Cassiuson, Caesar meggyilkolóin, de egyúttal a köztársaság visszaállításának őszinte hívein bosszút állanak, ellenük itthon fellépjen. A következő évben erre a philippii vereség következik be, melyben Brutus és Cassius serege teljesen szétverve menekül az ütközet színhelyéről, a triumvirek egyike pedig, az ifjú Octavianus azon kötelezettséggel siet haza, hogy hűséges katonáit, harcedzett veteránjait megjutalmazza, s evégből nekik földbirtokot ajándékozzon 18 olyan itáliai város határából, melyek az ellenpárthoz vonzódtak. Elébb gyilkolás, vagyonelkobzás, most elosztogatása szabad rómaiak vagyonának.

, Ezen mozgalmas évek szereplői közt tűnik fel C. Cilnius Maecenas és ekkor tér vissza hazájába Q. Horatius Flaccus. De mily nagy az ellentét köztük, akár a születést és neveltetést vagy pályájuk kezdetét s a társadalomban elfoglalt állásukat tekintsük. Maecenas előkelő etruszk nemzetség sarja, mely most a római lovagrendhez tartozik, de amely azzal dicsekedhetik, hogy ősei egykor a királyi méltóságot viselték a régi Etrusiában s így születése, neveltetése előkelő helyet