Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
7 véltél viseltető, gyöngéd lélek. A világ hiú örömei nem gyönyörködtetik szivét; boldogságát gyermekei és férje szeretetében keresi és megtalálja Isten törvényeinek követésében. Különös előszeretettel olvassa az evángelis- tákat és nagy odaadással magyarázza gyermekeinek a szentirást. Vallásosságát különösen jellemzi lányának Kristofinénak következő feljegyzése. „Egykoron, mondja költőnk nénje, midőn édes anyánkkal kedves nagyszü- leink látogatására mentünk, Ludwigsburgból a hegyen keresztül vezetett utunk. Éppen husvét hétfője volt, és édesanyánk útközben elmondta nekünk a két tanítványról szóló történetet, kikhez az Emausba vezető úton Jézus csatlakozott volt. Előadása és elbeszélésése mind lelkesebb és lelkesebb lett, és midőn a hegyre felérkeztünk, mindnyájan annyira meg voltunk hatva, hogy letérdepeltünk és imádkoztunk. Ez a hegy Tábor hegyévé vált ránk nézve.“ A szülei ház mély vallásossága maradandó hatással volt a kis Frigyes fogékony lelkére és ezt a hatást első tanítójának, a jó öreg Mosernek, tanításai csak mélyítették, öregbítették. A gyermek lelke annyira eltelt Istennel, az ő imádásával, hogy játékaiba is átvitte azt. Kedvencz időtöltése volt kis testvérei és szülei előtt prédikálni. Palást helyett fekete kötényt kötött hátára, kathedra helyett egy székre állott és igen haragudott, ha hallgatóságának valamelyik tagja nem figyelt beszédjére. Gyermeki hitét nem zavarta meg a kétely; hivő lelke Isten lakásának tartotta a kék eget, zsámolyának a viruló földet; képzelete angyalokkal népesítette be a mennyországot, és nem vonta kétségbe, hogy karácsonykor ezek az angyalok hozzák a jó gyermekeknek az ajándékokat. Ha kérdezte, hogy kicsoda az Isten, kételkedés nélkül hitte a feleletet: „A te atyáidnak Ura,
