Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
157 örömét nyilvánította, hogy találkozni fog tanulótársaival; készült e napra, de nem érhette meg. Ismerjük a lapokból tragikus halálának körülményeit. Betegségére orvosságot találni ment Budapestre, s ott egy óvatlan pillanatban maga kereste a halált, mely szenvedéseitől megváltotta. Özvegye s gyermekei siratják. íme! ezek a kedves tanulótársak hiányoznak sorainkból. Legyen áldott az emlékezetük, melyet mi a barátság melegével ápoljunk. És — a kikről előbbször kellett volna megemlékeznem — kedves jó tanáraink sorában — a mi természetes is — még inkább pusztított a halál. Azok közül, a kik kollégiumi életünk utolsó tanévében tanítottak minket, Mentovich Ferencz halt meg először (1879. decz. 15.) Ő az érettséginket sem érte meg. Öt még mint e kollégium ifjai, mint az ő tanítványai kisértük sírjába Emlékezhetünk a gyászra, mely szivünkben volt e súlyos veszteség fölött. Ezt a gyászt kellett, hogy érezzük — habár e kollégium falait már el is hagytuk — valahányszor értesültünk, hogy azok közül, a kiknek annyi hálával tartozunk, újra kidőlt egy. Nem volt tanárunk, de mint a kollégium fógondnoka s érettségi vizsgánk elnöke: Antal László dr is ebbe a sorba tartozik, a kivel e kollégiumnak érdemekben gazdag férfia szállott a sirba. A tanárok közül Urr György 1883. decz. 29., Demeter Károly 1890. márcz. 12., Horváth Gáspár 1895. decz. 5., Göldner Nándor 1897. és Bihari Sándor 1903. junius 25-én halt meg. Mindannyian lelkes, önzetlen apostolai voltak a tanítás ügyének, oszlopos tagjai e jeles kollégiumnak. Mi pedig sok-sok hálával tartozunk nekik. Áldás emlékükre! És ime! azok közül, a kik az érettségi vizsgánkon mint vizsgáló tanárok közreműködtek, a kik a középiskolai tanulás
