Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905

11

lámzása lecscndcsedett; lelkének dishármoniája megszűnt, költészete felhagyott az üres, végletekben mozgó páthossal; egyszerűbb és természetesebb hangokat szólaltatott meg. A szenvedélyesség, — a világfájdalom — és minden létező renddel való meghasonlásnak sötét felhői elszálltak, szabadosságát az igazi szabadságszeretet váltotta fel. És a mit egy nemeslelkü nő szeretete épített, azt erősbitette a Körnerrel kötött őszinte, önzetlen barátsága — Körner befogadta vendégszerető házába, szigorú, jóakaró kritikával fokozta ámbitioját. És a komoly munka, Kant philosophiájának és a világ- történelemnek tanulmányozása, szélesbitette látkörét, megtisztította felfogását, világnézetét. Barátjainak szeretete, a családi tűzhely melege, a becsületesen elvégzett munka tudata mind inkább érlelték meg lelkében azt a meggyőződést, hogy az embernek fenséges kötelességei vannak, melyeknek hű teljesítésétől függ kinek-kinek lelki boldogsága. Ezért mondja „Ideálok“ ez. költeményében :

„Egész zajos kíséretemből Híven velem ki tarta hát?

Ki vigasztal — mig nem lelem fül Ama sötét ház ajtaját ?

Te ! gyógyítója minden sebnek,

Te ! minden gond hű részese,

Kit korán keresék s leltem meg.

Barátság lágy, szelíd keze.

S te kész segítő társa annak,

Lelkünk, ha tépi, marja gond,

Munkásság, mely sohase’ lankad,

Lassan teremt, de sohase’ ront;

Mely oh Idő, örök müvedre Csak porszemet hord s rak körül De nagy számládból, rendre, rendre Perczet, napot, évet törül.

(Ideale, Szász KJ