Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

— 31 —

teljességben való megismerése s egy idealisabb ellensúly korunk szellemének anyagias irányzata ellen.

Hol sajátítsa el hát az életbe lépő ifjú a jó ízlést, az érdeklődést a szép iránt máshol, mint a gymnasiumban, s különösen református felekezeti szellemű iskoláinkban, a hol némeiy téren egész életére való vonzódást szerezhet kiki a művészet iránt; csak az épen nálunk az egész tanítás menetén átvonuló református jelegre utalok, mellyel szorosan összefügvén az énektanítás: ének, zene a kedélyre, lélekre egyaránt kellemes, fölemelő hatást tesznek, gyönyörködtetnek. De bár minden magyar rajztanárnak leghőbb vágya a művészi nevelés átalánositása: a zajtalanabb eszközökkel dolgozó rajzolás pártfogolása ma is csekély, itt sok a pótolandó és a műalkotások iránt inkább eltompult érzékű a gymnasium- ból kikerült ifjú, a mi szintén megérthető ha a rajztanitás korlátolt voltát tekintjük; mikor az alsó négy osztályban összesen 10 óra fordittatik rá, a melyben a szerkesztő planimet- riai elemék elsajátítása is bennfoglaltatik és a szabadkézi rajznak a 111—IV. osztályban heti 1—1 órán való tanítása sehogy sincsen arányban a szabadkézi rajz tanítás jelentőségével ; a görög pótló rajz heti 2 —2, összesen 8 órája a görögöt tanulókra nem kötelező, bár újabban hozzáférhetővé van téve számukra is a görögöt pótló ezen szabadkézi rajzi cursus. Ne említsük ezzel szemben a külföldi iskolák rajzoktatásra fordított idejét, vagy csak a mi reáliskolánk heti 32 rajzi óráját, melyből 12 óra jut magára a szabadkézi rajzra, ne ábrándozzunk továbbá a külföld minden kis terének szoborseregéről, ezzel akarván kiemelni elmaradottságunkat a külföld művészetével szemben, inkább tegyünk valamit művészetünk tanítása érdekében.

Ha eddigi középiskolai oktatásunknak hiánya volt és pedig nagyon érezhető hiánya a művészetek meg nem értése, még nagyobb fogyatkozása az, hogy a magunk művészetét nem ismertük; tanítsuk megérteni ezután, hogy a művészet tudó-