Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

— 26 —

matus kollégium nevelt magyar vallásban, magyar nemzeti érzésben, s ebben a szellemben szolgáltam és szolgálom magyar református tanügyünk érdekeit.

Nagy református kollégiumainkról azt jegyzi meg találóan Beöthy Zsolt, hogy közös hagyományuk volt mindenkor megérteni az idők követelését nemzeti és művelődési haladásunk érdekében, s ezekért mindig helyt is állottak akár küzdve, akár áldozva ; s valahány nagy református kollégiumunk van — mindegyikben egy-egy hatalmas megnyilatkozását szemlélhetjük református hitünk alkotó erejének, áldozatkészségének, — se nagy traditiók — a puritán magyar vallás és törhetetlen hazafiság levegőjében lesz valódi emberré az ember, igazi kálvinistává a kálvinista.

E nagy traditiók hívének lenni öröm és büszkeség, hirdetése lelki szükség, — s hogy ne volna igaz az én örömöm is — mikor immár újra feltaláltam ezt a másik lángoszlopot, — a melynek fényénél, melegénél mindenha otthonukban érezték magukat a Múzsák — feltaláltam azt a vezető osztályt, a melyhez tartozni büszkeség, a mellyel eggyütt működni áldás; — hogy aztán a jóleső érzést milyen mértékben fogja még boldogabbá tenni a számomra előlegezett bizalomnak meg is felelni tudás: úgy hiszem elég érzelmi motívumait tártam fel lelkemnek.

De kérdem, vájjon lehet-é tanárnak az érzelmek uralma alól szabadulni; ki lehet-é kapcsolni az érzelmeket, bizonyos eszményiességet a tanár egész működéséből; mutathat-é fel eredményt küzdelmes munkájában az a tanár, ki az ideális vonásoknak tért nem enged; bizonyára gépies lenne foglalkozása és elviselhetetlenül terhessé is válnék.

Szinte csüggednem kellene most is, meggondolva azt, hogy vájjon e mi dicső alma materünk múltjából fakadó őserő megfogja-é számomra is hozni gyümölcseit, hogy vájjon az ezen dicső múlt által eredményezett tapasztalatok fognak-é bennem is olyan kiválóságokat ébreszteni, hogy méltó társa