Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

— 23 —

az, a melyen gyermekből ifjúvá nőve a tanár munkakörét szeretni, becsülni és tisztelni megtanultam, s a melyen később első próbáimat egykori tanítómestereim sorában tizenöt évvel ezelőtt bemutattam.

Hosszú vándorutamból megtérve, a méltóságos elöljáróság bizalma, s a nagyméltóságu miniszter ur kinevezése folytán ismét e kollégium szolgálatába jutottam. Odahagyva a távol idegenben megszokott vonzó baráti kört, s egy nagy múltú rokon intézet szép jövővel biztató kötelékeit: mint gyermek testvérei közé, siettem e közös édes anyánk kebelére.

E falak között szittam magamba és mint ereklyéket innen vittem magammal azokat a szent eszméket, melyek a magyar ref. tanügy szolgálatában évszázadokon keresztül támaszai, védelmezői és sok'szor megmentő! voltak nemzetünknek: szeretni Istent, hazát, embertársainkat, s dolgozni értök szakadatlanul. Most visszahoztam azokat, hogy Isten segedelmével azt a földet termékenyítsék, melyből eredetűket vették.