Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

- IX ván ott a bölcselmi jogi és theologiai tanfolyamokat is. Tanulmányainak végezte után egy ideig az említett főiskolánál foglalt el osztály-tanítói, azután contra-seniori állást. Majd felesküdött a kir. táblához cancellistának és Kolozs- megye assessorának. Innen nemsokára a nevelői pályára lépett, és elfogadta a gróf Bethlen Gábor által felajánlott nevelői állást, annak hasonnevű fia Bethlen Gábor mellett. Ezen működésében érte őt a szadadságharcz hívó szózata, s mint sok más ezer, ő is sietett életét és vérét a haza oltárára felajánlani. Részt vett Bem tábornok vezetése alatt a segesvári, medgyesi, nagyszebeni és feketehalmi csatákban, majd mint hadnagy a brassói várőrséghez osztatott be, melynek az oroszok által történt elfoglalása után fogságba esett. Innen kiszabadulva, s a szabadságharcz is leveretvén visszatért előbbi nevelői állásához. 1856-ban mint helyettes tanár a kolozsvári kollégiumnál nyert alkalmazást; a következő évben nőül vevén dr. Adrián giesseni egyetemi tanár leányát, az 1858. és 1859 éveket részint a giesseni, részint a lipcsei egyetemeken töltötte, magát tanulmányaiban tökéletesítve.

1860. febr. 5-én választatott meg a maros-vásárhelyi ev. ref. kollégiumhoz rendes tanárnak a történelem és classika litteratura tanszékére. Ezen állásában működött aztán 1898. szept. 1-ig, nyugalomba vonulásáig. Volt ezen idő alatt a kollégiumnak igazgatója 17 évig, gazdasági felügyelője 6 évig, a dr. Gecse emberszereteti intézetnek jegyzője és ellenőre 30 évig. Tagja volt hosszas időn keresztül az egyetemes ref. tanügyi bizottságnak és az egyházkerületi főtörvényszéknek. 1885-ben pedig az állandó igazgató tanács tagjává választotta meg. Részt vett minden társadalmi és kulturális mozgalomban; a helyi casinónak sokáig alelnöke, a Stefánia kisdedóvó intézet igazgató választmányának elnöke és más számos közintézménynek buzgó, tevékeny munkása volt. A nevelés és közügyek terén kifejtett sokoldalú tévé-