Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

Tekintettel a tanulásbeli gyenge eredményre, az erkölcsi magaviseletről sem szólhatok valami nagy elismeréssel. Igaz ugyan, hogy jellembe vágó erkölcsi botlás csak nehány esetben fordult elő, s igazgatói megrovásban is inkább csak hanyagság, és kötelességmulasztás miatt részesültek a tanulók. De tekintve azt, hogy a jó erkölcsi magaviselet involválja a kötelességek lelkiismeretes teljesítését is, a felmutatott általános gyenge eredmény miatt az erkölcsi magaviseletét sem mondhatom dicséretesnek. A lefolyt tanévben a tanári szék csak egyszer volt kénytelen összeülni, hogy gátat vessen egyik osztály függetlenkedésre törekvő szellemének, kik a deáki név rosszul értelmezett hagyományaiból táplálkozva az ifjúsági önképzőkör egyöntetű működését rövid ideig megzavarták. Azonban „vicit sententia melior“ — győzött a jobb vélemény és a kitörésre készülő nagy hullámok minden rombolás nélkül elsimultak.

A közegészségügyi állapot (az intézeti orvos jelentése) a lefolyt tanévben általában elég kedvező volt, mert heveny fertőzési betegségek csak szórványos jelleggel fordultak elő. Nehány skarlatos megbetegülés mellett, mely elég könnyű lefolyású volt, gyakoribb volt a kanyaró, de éppen enyhe lefolyással. Végzetes kimenetelű betegség két esetben fordult elő, az egyik György József V. g. oszt. hasihagymázban halt cl, kit szülői a kollégiumi kórházból orvosi engedély nélkül haza szállítottak Tompára, a másik Székely István IV. g. oszt. ki itt Maros-Vásárhelyt, a szülői háznál halt meg tüdőgyulladásban. (Itt megemlítem, hogy az elhaltak iránt osztálytársaik igaz részvéttel rótták le a kegyelet adóját. György Józsefnek temetésén a zord idő miatt osztálytársai részt nem vehetvén, a most tavaszszal felállított síremléket koszoruzták meg, kivonulván oda osztályfőnökük vezetése alatt. Székely Istvánnak

VII