Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

és történelem is a tanítás tárgyai voltak és Francke a földrajzra nagy súlyt fektetett. Haan szerint* itt kedvelte meg Bél e tárgyakat, sőt ezen befolyást fel lehet az ő irói rendszerében is találni, midőn földrajzi müvében később, mindig a két tudomány kapcsolata az út, melyen halad.

A fiatal Bélnek a nagyhirü intézet tanerői közé való felvétele, ha mást nem, jeles képzettségét mindenesetre bizonyítja, de még jobban tanúsítja, hogy már ekkor jó nevet vívott ki magának az, hogy alig végezte be 1707-ben a hallei egyetemen tanulmányait, különböző állásokra egyszerre két meghívást is kapott. Ost-Frieslandba nevelőnek hívták meg, Beszterczebánya egyháza pedig segéd-lelkészi és conrectori állással kínálta meg; és talán a sokkal szebb reményekkel kecsegtető első ajánlatot fogadta volna el, ha súlyos betegsége ágyba nem dönti . . . Visszanyervén egészségét, a bergeni gymnasium igazgatója lett, mígnem Besz- terczebányáról újabb meghívást kapván, egyik volt tanára, Breithaupt tanácsára elhatározta, hogy visszatér hazájába. Kétszer függött csak kevéstől az, hogy az akkor hazánkban dühöngő harczoktól megiszonyodott Bél, a sokkal szebb jövővel biztató külföldön maradjon; először betegsége, másodszor Breithaupt tanácsa s a fölébredt hálaérzet akadályozta csak meg, hogy ő is, mint sok más hazánkfia, külföldön keressen boldogulást.

1708-ban foglalta el állását Beszterczebányán; 1710-ben a gymnasium rectorává lett. Még 1708 ból fennmaradt egy levél,** melyben Bél mint veszedelmes pietista van feltüntetve. Ezen tan főként Halléban volt elterjedve és az egyházra valamint az államra egyaránt veszélyes elvei miatt híveit szigorúan üldözték. Ezen levél elseje az ellene később oly gyakran intézett heves támadásoknak és igaztalan vádaknak.

* 1. m. 18. 1.

** Közli Thaly K. a Századok 1875. évf. 282—84. lapján és Haan i. m. 20. 1.

■

34