Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

mütan és a nem-Euklides-féle tér között fennállhatnak, a geometriai kutatás ez uj irányának, amelynek kitűzői közé első helyen állíthatjuk a mi Bolyai Jánosunkat, a gyakorlatban egykor lehető értékesítéséről is joggal táplálhatjuk reményünket.

De tisztelt közönség! Nemes tanuló ifjúság! Midőn mi itt a tudomány egyik kimagasló bajnoka emlékezete felett róvjuk le az utódok részéről köteles tiszteletünket, minket nemcsak a hódolatnak amaz érzése hat át, amely meglepi keblünket általában az emberiség nagy gondolkozóinak, az egész emberiség közös kincsét tevő tudomány nagy harczo- sainak, feltalálóinak emlékezetére; minket a lángoló nemzeti érzésnek is el kell töltenie ez emlékünnepélyen. Igen jól tudjuk, hogy a tudomány és a művészet bármily nemzetközieknek látszanak, habár az emberiség közkincsét képezik is, fejlődésre, virágzásra, teljes kifejlésre csak nemzeti talajban juthatnak, ha azokat a nemzeti érzés melege, a nemzeti gondolat világossága érinti, lengi át; a bennük rejlő erő és érték egy bizonyos nemzeti jelleg által nyilatkozhatik csak meg. Viszont valamely nemzet nagyságának, a kultur népek sorában versenyképességének és hasznosságának fokmérője, az ő talajából sarjadzott, az ő szelleme által fejlesztett tudományosság és művészet.

Államférfiak sorában, a human tudományok terén, a költészet és művészet mezején kimagasló alakokat, a müveit világnak elismerésére méltó szellemeket tud felmutatni nemzetünk. Az exakt tudományok szántóföldjén azonban sok parlagot mutat fel a nemzet szellemi munkálkodása. A két Bolyai, amidőn mély és hatalmas barázdát húzott e parlagon, megmutatta nemzetünknek munkaképességét és teremtő erejét ezen a téren is. Amikor büszkeséggel vallhatjuk őket a mieinknek, egyszersmind kegycletes és hálás emlékezetünket kell kifejeznünk megdicsőiilt szellemük iránt, akik a tudomány fejlesztésére nézve legmostohább körülmények között,

27